Perszeidák
Voltunk Barnagon mult héten. Ez egy balatoni helység, olyan mint a Pirosg, vagy Kékg, csak barna. Barnag. Naszóval egy kis parasztház-szerűség felújítva kerttel lóval ilyenekkel. Szép és jó volt, a társaság is teljesen kellemes, és este olyat láttam, amit legalább 10 éve nem.
Mikor a hús és kolbászka sütögetés/grillezés közben ránkesteledett, telehassal, jóérzéssel kifeküdtem a fűre. Nem, nem hasra, mert az olyan, mintha egy focilabdára kellene feküdnöm. Hanyadt. Az jó kényelmes, lapos, levegőt is kapok és a cigifüst felfele szálldogál.
Szóval kifeküdtem és megláttam a tejutat. Hubaz! Először hirtelen nem fogtam fel, hogy mi az, de aztán beugrott. Annyira nem volt fényszennyezés, hogy nem azt a 20-30 csillagot lehetett látni az égen, hanem eszement sokat, a kiborított liszteszsák minden szemcséjét. Elképesztő. Persze rizsliszt mert az gluténfrej.
Felbuzdulva elhatároztuk, hogy hétfőn (aug.12.) kint alszunk nagyszülőknél budakeszin, mert akkor este 2 -3 körül kifekszünk a kertbe (merthogy van) és jól megnézegetjük a finom hüsiben a hulócsillagokat, leánykori nevén a perszeidák levegőnkkel találkozó részeit. Állítólag akkor volt a csúcspont. Már ha van a hullócsillagoknak vagy a perszeidáknak csúcspontjuk.
Az ötlet zseniális, apa kúl az ötleted, én is nézem, majd keltsetek fel – mondta nagyobbik gyermek. Igazából nem volt ennyire cifrázva, de biztos így gondolta csak még nem tudja ennyire jól kifejezni magát 
Nakérem odamentünk és jól bevacsoráztunk a kertben. A kaja végén, mikor a kisebbik már huszadszor mondta hogy “kiszálsz”, kivettem gyerekülésből és leraktam aludni. Viszont eddigre beérett a gondolat, hogy a fene fog felkelni hajnali 2 – 3 körül, várjunk még kicsit, 11-kor is már sötét van és látszik szépen a meteorsávör.
Ki is feküdtem napozóágyra (érzed ugye a gyönyörűséget, napozóágyon hullócsillagot) majd kisvártatva odajött nagyobbik gyerkőc is, hogy márpedig nézőként venne részt. El is kezdte dirigálni többieket, hogy akkor a villanyokat így és úgy kapcsolják le, meg jó lesz nekik a traccspartihoz a mécses is, szóval elsötétült a nézőtér.
Nade ne történt semmi. Néztem, néztem, majd kieset a szemem, de a szokásos 30-40 csillagnál többet nem láttam. Sajnos ugyanis budakeszin is majdnem ugyanolyan mértékű fényszennyezés van, mint pesten. Néha be-bevillant valami távoli diszkó fénynyalábja, ami nem javított a helyzeten.
Szóval így nézelődtünk (mint a viccben mikor lógnak a macskák az ereszen és fél óra mulva megszólal a kicsi, hogy na akkor én eleget b..tam, megyek haza) és baromira nem történt semmi.
Összesen 4 vagy 5 hullócsillagot láttunk, a többi takarva maradt előttünk. Illetve előttem, mert gyerkőc bealudt. Kérdeztem, hogy akkor hogyafenébe fogja nézni, ha alszik, de kioktatott, hogy amit most ő csinál az lassú pislogás. Oké, legyen.
Szóval ennyi volt, eredménytelen és semmilyen a show, pedig tényleg rákészültünk. Viszont gyerkőc már tudja, hogy hol a göncölszekér.