La pavoni gyerekmunkával
Megtörtént amit már vártam eléggé tekintettel arra, hogy elég rég óta szórakozok a főzővel. Eddig két hét alatt kb fél kiló kávét tulajdonképp kiöntöttem, mert vagy nem volt tetsző, vagy túlságosan megégett (azaz túl forró volt a víz).
Nade tegnap! Fiacskám elkezdett segíteni darálni, neki még nem megy annyira, nem az a svarcenegger típus mint én (ugyanúgy fogy a hajunk ti.), de azért besegített, az ő munkája is benne legyen.
Ezután húztunk egy kávét. Igazából ő húzta, mert ugye a kart kb 15 kilóval kell húzni, a gyerkőc meg 20 kiló, szóval ha csimpaszkodik, akkor különösebb számolás nélkül megvan a megfelelő erő. Azért jó ám egy gyerek, sokmindenre használható.
Szóval ráfeküdt a problémára és elkezdett folydogálni a cucc. Kinézete: marha jó. Lefőzési idő: tökéletes. Íz: nagyszerű. Örömmel tudatom hát mindenkivel, hogy megszületett az első olyan espresso, ami már ízre és kinézetre is olyan mintha… És mindezt egy 7 éves gyerek csinálta!
Le is fényképeztem gyorsan, elképzelhető, hogy több ilyen nem lesz
Nyammmi. Ha valaki jön hozzám, és szereti a kávét, illetve az espresso-t, akkor kaphat ilyet.
Nagyon tetszik a dolog, olyan a kis kávé, hogy utána nem akarsz sem inni, sem enni, nehogy az a kellemes íz lemosódjon a nyelvedről.
A gyerkőc is élvezte nagyon a dolgot, de kizárólag addig, amíg darálni és húzni kellett, utána már baromira nem hatotta meg, hogy apa fényképez, ugrándozik, örömtüzet rak. Egy kávéért? Ez hülye? – gondolhatja. Egyszerűen hátat fordított és ment vissza folytatni az aktuális mesefilmet, amit már kb tizedjére látott.
Ez a mesenézés édes dolog tud lenni, mert néha különös felfedezéseket teszel.
Képzeld el, hogy alig várod, hogy mikor lesz már vége a sok kis zöld meg sárga manókból-autókból-bizgentyűkből álló mesének, ahol a szereplők nem beszélnek (ugyan minek!), hanem vinnyognak, sejípítenek, affektálnak, mert már szeretnél híradót/filmet nézni vagy játszani xboxal, és hirtelen egy mátrixos felfedezésen találod magad: DEZSÁVŰ.
Mintha ezt a macskát már láttam volna. Basszus. Mintha ezt a macskát már láttam volna. Huuuu asszem a kedves olvasónak is van most egy kis dezsávű érzése Micsoda írói trükk és lelemény. Most egy kicsit felfüggesztem az írást és pár percig mély elégedettséggel gondolok magamra és az egómra.
Visszatérve. Miközben várod a mese végét, néha rápillantasz a képernyőre, hogy ugyan mikor lesz már vége ennek a nyavajás egy órás mesének amit már két órája néz a gyerek, és bevillan, hogy ezt a részt mintha már láttad volna az előbb is, milyen béna mese, hogy ismétlik benne a részeket. Hoho nem!
Ez a kölök újrakezdte az egészet rögtön amint vége lett. Van, hogy egymás után kétszer-háromszor megnézi ugyanazt a mesét. Ügyes. Cseles. De apa-anya még ügyesebb, még cselesebb és észreveszi és azonnal letiltja a kiskölköt minden további meséről a jövő karácsonyig.
Most nézek ki az ablakon, éppen havazik, tehát asszem karácsony van. Gyerkőc ma nézhet új mesét. Vagy a régieket ismét.
K
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!