KyroTrack
– 8:1
Nem, nem a windows, hanem a magyar-holland meccs. Nem érdekel maga a meccs, azt ezren kielemezték, meg iszonyat mennyiségű mémet csináltak már belőle, hanem az elv az ami foglalkoztat.
Az van, hogy lejátszottam otthon xboxon a magyar hollandot, és a fifa14 akkor is csak 0:2-re engedte megverni a magyarokat, ha a kontrollerhez hozzá se nyúltam, csak annyit, hogy amikor a magyarokhoz került a labda, akkor nyomtam egy random lövést.
Naszóval beszélgettem is erről kis levikével, miszerint.
Én úgy vagyok vele, hogy bár nem mívelem, attól még nagyon nagyon értek a focihoz, mivel tudom (és hiszem, hogy igazam van), hogy a fociban az a lényeg, hogy az egyik csapat gólt lőjön. Tudvalevő az is, hogy amelyik nyerni akar, annak kell gólt rúgnia.
Nem mentesít tehát senkit az, hogy szájkaratéban az egyik csapat esetleg jobb mint a másik, és jól meg tudja magyarázni, hogy miért kapott ki, hiszen van egy empirikusan mérhető dolog, matematikailag alátámasztható kiszámítható mennyiség, amit még a kvantumfizika sem igazán befolyásol az általunk használt 3-4 dimenzióban. Ez a dolog pedig a gólok mennyisége. Ahol több van, az nyer. Kit érdekel, hogy milyen szépen fut az egyik játékos, vagy milyen ügyesen tud ordítani a többivel. Speciel engem nem.
Naszóval előadtam, hogy feltételezzük, hogy pici hazánkban (Magyarország – már nem Magyar Köztársaság, és érdekes módon az állampolgárságod sem “magyar” kedves olvasó, hanem “Magyarország állampolgára”) van 11 vagy picivel több olyan emberke (mósztli férfi), aki tud focizni, akkor basszus elvileg lehetne olyan focit is csinálni, ami eredményes.
Gondolom ha van ez a 11 emberke, és még azt is tudják, hogy egyik irányból a másik felé tartanak, és még azt is össze tudják rakni fejben, hogy ez az állapot 45 perc után változik, tehát egyszer nappal háttal, utána nappal szemben kell menni, akkor ennek akkor is működnie kellene, ha egyáltalán nincs edző. Nem egy focis hárlem glóbtrátterszere gondolok, hanem egy összetoborzott csapatra, akik ha tudnak focizni, egy alap eredméynt akkor is elérnek.
Mi lehet tehát a baj? Erre azt a választ kaptam, hogy nemodabuda. Állítólag ezek az emberek a magyar átlag felett vannak foci tudásban, ezért többnyire külföldi csapatokban játszanak. Vagy játszanának, mert kispadon veretik a meccseket, szóval nem a sztárjátékosok, akikre a csapat mindent feltesz.
Amikor hazajönnek, akkor az inkább nyűg neki mint dicsőség, és baromira arra figyel, hogy nehogy egy icipicit is lesérüljön a pici pufók tappancsa, mert akkor a külföldi csapatban a helye hamar betöltés után kiáltana. Szóval idejönnek, lenyomják a meccset 60-70%-on, aztán lesz ami lesz. Nos lett ami lett.
Ejj mondom ez szép. És akár így is lehet. Nem rossz magyarázat, egynek jó.
De nem így van. Ez ugyanis csak egy igazság. Illetve az igazság piciny része, az igazság-ájszberg szélfúvással kihegyezett csúcsa neki.
A teljes igazság az, hogy ….
de ezt itt nem is mondhatom el. Asszem máshol sem. Úgyhogy bocs, ha idáig kitartottál kedves olvasó, a magyar foci gyógyszerét a te kis lelked katartikus élménye kedvéért sem árulom el, pedig annyi az egész, hogy … HOPP! Majdnem rávettél, hogy elmondjam! Nagyon kis rafinált, furfangos vagy! De nem 
K
Perszeidák
Voltunk Barnagon mult héten. Ez egy balatoni helység, olyan mint a Pirosg, vagy Kékg, csak barna. Barnag. Naszóval egy kis parasztház-szerűség felújítva kerttel lóval ilyenekkel. Szép és jó volt, a társaság is teljesen kellemes, és este olyat láttam, amit legalább 10 éve nem.
Mikor a hús és kolbászka sütögetés/grillezés közben ránkesteledett, telehassal, jóérzéssel kifeküdtem a fűre. Nem, nem hasra, mert az olyan, mintha egy focilabdára kellene feküdnöm. Hanyadt. Az jó kényelmes, lapos, levegőt is kapok és a cigifüst felfele szálldogál.
Szóval kifeküdtem és megláttam a tejutat. Hubaz! Először hirtelen nem fogtam fel, hogy mi az, de aztán beugrott. Annyira nem volt fényszennyezés, hogy nem azt a 20-30 csillagot lehetett látni az égen, hanem eszement sokat, a kiborított liszteszsák minden szemcséjét. Elképesztő. Persze rizsliszt mert az gluténfrej.
Felbuzdulva elhatároztuk, hogy hétfőn (aug.12.) kint alszunk nagyszülőknél budakeszin, mert akkor este 2 -3 körül kifekszünk a kertbe (merthogy van) és jól megnézegetjük a finom hüsiben a hulócsillagokat, leánykori nevén a perszeidák levegőnkkel találkozó részeit. Állítólag akkor volt a csúcspont. Már ha van a hullócsillagoknak vagy a perszeidáknak csúcspontjuk.
Az ötlet zseniális, apa kúl az ötleted, én is nézem, majd keltsetek fel – mondta nagyobbik gyermek. Igazából nem volt ennyire cifrázva, de biztos így gondolta csak még nem tudja ennyire jól kifejezni magát
Nakérem odamentünk és jól bevacsoráztunk a kertben. A kaja végén, mikor a kisebbik már huszadszor mondta hogy “kiszálsz”, kivettem gyerekülésből és leraktam aludni. Viszont eddigre beérett a gondolat, hogy a fene fog felkelni hajnali 2 – 3 körül, várjunk még kicsit, 11-kor is már sötét van és látszik szépen a meteorsávör.
Ki is feküdtem napozóágyra (érzed ugye a gyönyörűséget, napozóágyon hullócsillagot) majd kisvártatva odajött nagyobbik gyerkőc is, hogy márpedig nézőként venne részt. El is kezdte dirigálni többieket, hogy akkor a villanyokat így és úgy kapcsolják le, meg jó lesz nekik a traccspartihoz a mécses is, szóval elsötétült a nézőtér.
Nade ne történt semmi. Néztem, néztem, majd kieset a szemem, de a szokásos 30-40 csillagnál többet nem láttam. Sajnos ugyanis budakeszin is majdnem ugyanolyan mértékű fényszennyezés van, mint pesten. Néha be-bevillant valami távoli diszkó fénynyalábja, ami nem javított a helyzeten.
Szóval így nézelődtünk (mint a viccben mikor lógnak a macskák az ereszen és fél óra mulva megszólal a kicsi, hogy na akkor én eleget b..tam, megyek haza) és baromira nem történt semmi.
Összesen 4 vagy 5 hullócsillagot láttunk, a többi takarva maradt előttünk. Illetve előttem, mert gyerkőc bealudt. Kérdeztem, hogy akkor hogyafenébe fogja nézni, ha alszik, de kioktatott, hogy amit most ő csinál az lassú pislogás. Oké, legyen.
Szóval ennyi volt, eredménytelen és semmilyen a show, pedig tényleg rákészültünk. Viszont gyerkőc már tudja, hogy hol a göncölszekér.
Jobb kéz, bal kéz
Az embereknek (már genetikusan) van két kezük. Függetlenül attól, hogy jobb vagy balkezesek.
Mindenfélét csinálunk velük, mutogatunk, írunk, sőt van aki olvas is. Függetlenül attól, hogy jobb vagy balkezes. Van aki jobb kézzel, van aki bal kézzel csinálja attól függően, hogy jobbkezes vagy balkezes.
Nade hosszú, több éves szociológiai kutatásaim eredményeképp arra a következtetésre kellett jutnom, hogy van valamilyen tevékenység, ami független attól, hogy az ember jobb vagy balkezes.
A mutatóujj.
Azért ezt is sok mindenre használjuk, gondolhatja a tájékozott olvasó, bevallom teljesen megalapozottan. Ezzel is mutogatunk, gépelünk, vakarózunk, stb. Függetlenül attól, hogy az ember jobb vagy balkezes.
Van azonban egy tevékenység, amire nem használjuk a jobb mutatóujjunkat soha, ezen tevékenység kapcsán fel sem merül az igény (persze kivétel, ha csak jobb keze van valakinek).
Ezen tevékenység (és jajj, hogy ilyen jellegű gondolat ezen tiszta, galamblelkületű és mélyenszántó tartalmakkal töltött oldalra felkerülhet, dehát emberek vagyunk, vannak ilyen, emberhez kapcsolóható dolgaink akkor is, ha a civilizáció kikiáltotta nem szép, sőt gusztustalan dolognak, de akkor is tudni kell róla szellemi épülésünk érdekében, hogy a jövő doktoranduszainak is legyen kutatási anyaguk), szóval ezen tevékenység a kedves kis orrtúrás.
Erre a tevékenységre a jobb mutatóujjunkat soha nem használjuk, függetlenül attól, hogy az ember jobb vagy balkezes. Nem, ne tessék próbálgatni, egyszerűen tessék elhinni, mert hiszen ide van írva, tehát ez igaz és slusszpassz. Hogy miért? Még nem tudom, arra további sok éves kutatás szükséges…
K
Oblivion
Feledés. Film.
Megnéztük a feledés című filmet. Hát felejtős, a neve már utal rá. Nem a történet és a látvány rossz, hanem más. Az időtartama (tehát el van húzva rendesen) és a hely. Nem akárhogy néztem meg ugyanis, hanem 4DX módon. Na ez meg mi a fene, teheti fel a kérdést a nyájas olvasó. Ez kérem a jövő, a csillivilli élményzuhatag.
Csak nem nagyon élvezhető.
Korábban már volt ilyen a westendben, egy kis terem és rövid filmeket játszottak 3d szemüveggel, mozgó székekkel, hanggal, vízpermettel, ilyenekkel. Ez tulajdonképpen ugyanaz, csak nincs 3d.
Vannak székek (oké inkább fotelszerű), amik valamiféle emelvényen vannak. Egy emelvényen 4 szék egymás mellett, lábtartóval. Húúú a lábtartó, az jó. Tényleg az jó, de itt kifújt. Már a sztori, mert más meg folyamatosan fújt. Beülsz a székekbe, és azok meg elkezdenek a filmhez nagyjából összehangoltan ide oda billegni, süllyedni, dübögni. Amikor megy a fimben a kis buborékhajó ide-oda, akkor a szék is hasonlóképp mozog. Ez nem rossz, de eléggé kevés, amikor tévézésnél a gyerekem véletlenül vesén rúg, ennél jóval nagyobbat mozdulok, a mérhető amplitúdó jóval meghaladja a mozis izgésmozgást.
La pavoni gyerekmunkával
Megtörtént amit már vártam eléggé tekintettel arra, hogy elég rég óta szórakozok a főzővel. Eddig két hét alatt kb fél kiló kávét tulajdonképp kiöntöttem, mert vagy nem volt tetsző, vagy túlságosan megégett (azaz túl forró volt a víz).
Nade tegnap! Fiacskám elkezdett segíteni darálni, neki még nem megy annyira, nem az a svarcenegger típus mint én (ugyanúgy fogy a hajunk ti.), de azért besegített, az ő munkája is benne legyen.
Ezután húztunk egy kávét. Igazából ő húzta, mert ugye a kart kb 15 kilóval kell húzni, a gyerkőc meg 20 kiló, szóval ha csimpaszkodik, akkor különösebb számolás nélkül megvan a megfelelő erő. Azért jó ám egy gyerek, sokmindenre használható.
La Pavoni
Szeretem a kávét, sokat iszok (kávét), de vágytam mindig olyan saját főzőre, ami ugyanolyat csinál mint a rendes kávézókban. Az szép volt, amikor Rómában voltunk, és valakinek ment a hasa, így óránként be kellett menni egy-egy kávézóba, ahol én mindig ittam egy fincsi kávét. Az nagyon tökéletes volt Mindegyik. Jó kis espresso.
Erről beszéltem barátommal, Attilával, aki cukrász és életművész, meg éppen új vállalkozást kezd külföldön. Mondta, hogy van neki egy kis manuális gépe szerelőnél, ha készen lesz odaadja.
Tehát kaptam egy kávéfőzőt.
Ez idáig nem nagy cucc, mással is előfordult már a világtörténelem során, megtölt, bekapcsol, megisz. Vagy megtölt, kotyogtat, megisz. A megisz mindig a végén van.
Ez a gépecske azonban nem ilyen. Nem az van mint a viccben, hogy az ember arra kell, hogy adjon banánt a majomnak aki megnyomja a gombot. Nem kérem. Ez művészet!
Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor én mi a fenét keresek a történetben. Egyrészt belecsöppentem, másrészt a kivétel erősíti a szabályt.
Már most szólok, hogy ugyebár ez egy baromság, rosszul használt kifejezés. Most mint Nagy Népi Nevelőtök (NNN) szólok hozzátok az elméleti tudásotok fejlesztése érdekében. Ha van egy szabály, akkor annak nagyon örül mindenki. Ez a szabály vonatkozik valamire, mondjuk egy halmazra. Ha ebből a halmazból kikerül valami, ami nem oda való, akkor a szabály erősebb lesz, azaz koherensebb, és tényleg használható, kivétel nélküli szabály. A kifejezés tehát nem arra szolgál, hogy bármire felmentvényt adjon akkor sem, ha már mindenki ekként használja. Ennyi volt a tanítás mára, tünés aludni, vagy kávét olvasni.
LGT koncert
Voltunk tegnap este LGT koncerten.
Milyen volt? Jó!
- na itt most elvesztettem az olvasók azon részét, akik nem szeretik az lgt-t.
Hofisan továbbkérdezve, azaz bővebben kifejtve milyen volt? Nem jó!
- na és akkor most vesztettem el az lgt-t szerető olvasókat, és mivel akik nem szeretik, már az előző mondatnál abbahagyták az olvasást, azt hiszem innentől saját magamnak írogatok.
Vaciglu
Volt hogy esett a hó. Mit lehet kezdeni ezzel a jelenséggel, hideg is, nedves is, meg egyébként sincs hozzá kontroller, bár a felbontása meghaladja a full HD minőséget.
Szóval szép fehér volt minden, de nagyon nem volt kedvem szánkózni, mert az nálunk úgy néz ki, hogy gyerkőc lecsúszik, élvezi, sikoltozik, nevetgél, viszont a szánkó nem megy fel a hegyre. A hegy sem jön le, így apa jön le és felhúzza a szánkót. Néha gyerekkel együtt. Ez igencsak fárasztó tud lenni. Belemet kiköpöm fél óra után, de gyerkőc mosolya feledtet. A derékfájást már nem tudja feledtetni, így másnap mindig megbánom a szánkófelhúzó részt.
Ez az okosan gazdálkodás?
Kapott kisfiam karácsonyra egy gazdálkodj okosan nevű társasjátékot.
Amikor megláttam, teljesen megörültem, mert felidéződtek bennem a gyerekkorom nyári napjai, amikor a beton pingpongasztalon játszottuk a többiekkel.
Ez nem volt gáz régen, hogy az asztal betonból volt, mert ugye a nyamvadék kölkök nem tudták úgy lefejelni, hogy letörjön a sarka (tehát másnap is hasznáható volt, valamint a vérfoltok jobban jelezték a pálya határait) meg a leglényegesebb, hogy senki nem tudta ellopni. Persze úgy is mondhatom, hogy mint közös és a nép tulajdona hazavinni, hogy otthon tudja felhasználni a család.
Szóval nagy csaták voltak ezeken az asztalokon, már nem pingpong hanem gazdálkodj okosan. Ütő és háló nélkül nehéz is lett volna játszani, most belegondolva, akkor csak és kizárólag az iskolai szertárban volt ilyen háló, de azt sem lehetett használni, nehogy elhasználódjon. Érted ugye a logikát!?
Hangszóróépítés egy hétvége alatt IV. rész -befejezés-
Jaja elérkeztünk a végéhez, merthogy ezt a bejegyzést már megelőzte három. Ezt csak úgy gy.k. mondom…
Nakérem, ott tartottunk, hogy erősítő javításon van, hangdobozok meg fényezésen. És közben eltelt pár nap. Vagy hét. Vagy hónap…
Az embereke, aki várta az erősítőt, merthogy régi szaki és jól megnézi, hátha meg tudja csinálni, kb két hetet csücsült rajta, majd közölte, hogy neki nincs ideje ilyenekkel foglalkozni. Oké eccsém, de mondhattad volna ezt két hete is, merthogy (mint kiderült) ki se nyitotta az erősítőt, bele se kukkantott. Kedves, rendes szaki, remélem még sok ilyennel találkozok.
Így elkezdtem telefonálgatni, hogy hátha, de abba a pici falba ütköztem, hogy ez olyan régi erősítő, hogy már azok is eléggé régiek, akik értenek hozzá. Értsd: már a Vidinél is nyugdíjba mentek azok, akik ilyennel anno foglalkoztak. Na ez kedves, kezdjünk el hirdetéseket nézni, úgy néz ki új (illetve ennél újabb és működőbb) kell.
Evolúció bosszúvágyból
Az úgy kezdődött, hogy voltak űrhajósok, akik igencsak finnyásak és kényelmesek voltak. Tipikusan amcsi dolog ez a kényelmeskedés, mint mikor a 250 kilós bácsi/néni a kis háromkerekű motoros tolókocsijával (mert a saját lába már nem bírja el) beáll a McDrive-ba egy driplabigmek menüért szuperszájz egy liter kólával. Biztos láttál már ilyet a neten, nagyon cuki, főként, amikor egy kis fél kilós pincsi is be van tűrve valamelyik hájredő közé.
Szóval annyira kényelmesek voltak ezek az asztronauták, hogy fenn az űrben nem csak úrhajózni akartak, hanem mindenféle földi jót is oda akartak cipelni, kvázi karib-tengeri üdüléssé akarták átalakítani a kiruccanást. Én mondjuk csak lebegnék vigyorogva egy hétig és utána kezdenék csak gondolkozni azon, hogy egyáltalán vegyek levegőt, meg egyszer valamikor talán vissza is kellene jönni, vagy enni is kéne valamit.
Naszóval ezek az emberkék olyan dolgokat igényeltek mint pl. a fagyi. Meg is csinálták, szárított fagyi, harapni lehet. Bátyámtól kaptam egy NASA látogatás után ilyen asztrofagyit. Ez a szárított fagyi pont olyan, mintha szárított fagyit ennél. Tökéletes a hasonlat, nagyon büszke vagyok magamra.
Aztán olyan dolgokat is akartak, hogy ha pisilni/barnázni kell, akkor ne kelljen már megszakítani a felszállást, vagy az űrsétát, tehát lokálisan el lehessen a dolgot végezni. Mondjuk ezt nem értem, mert az iskolai ünnepségeken (amiket 5-6 órának éreztünk, de ténylegesen) nekünk sem lehetett kirohangálni wc-re, tessék visszatartani, Lenin is öt napig vissza tudta tartani, stb stb.
Karácsony előtt
Elkezdtem telepíteni a gyerek új N156-os laptopját ami nem új, mert az enyém volt régen, csak így is jobb mint az ő mostani Compaq-ja, és csak II-es számú irodában használtam a régimet, de lett új nekem, ami I-es számú irodába került. Anya régi Dellje megy a régi gépem helyére mert neki meg jött új Vaio amit szintén telepíteni kellett a gyerek új gépe mellett meg az én ekként új Dell-em mellett. Meg kicsit a vinyókat és a memoriákat kellett pakolgatni de az is megtörtént. Szép karácsonyi pihenés hehe.
Egyébként minek a gyereknek laptop, amikor még csak 7 éves? Jogos a kérdés. Először is azért, mert már vagy két éve van neki egy Toshibája, egy olyan kicsit muzeális darab, win98-nál újabb cucc nem fut rajta, linux el sem indul, aztán lett egy Compaq amit tulajdonképp a szemétből kellett visszahozni, procicsere, vinyócsere, ilyenek.
Másrészt a jó szülő hogyan éri el, hogy a gyereke hagyja békén, és ne kérdezősködjön amikor a kedvenc szörnyes/fénykados/nyáladzós/kosztümös/stb. filmedet nézed? Hát úgy, hogy leülteted egy olyan filmet nézni, ami annyira leköti, hogy percenként rá kell szólnod, hogy kisfiam csukd be a szád, meg egyébként is néha vegyél levegőt. Már gondolkodtam, hogy egy nagy piros lámpát rakok a tv fölé, ami percenként párszor felvillan, hogy legalább akkor vegyen levegőt…