La pavoni gyerekmunkával
Megtörtént amit már vártam eléggé tekintettel arra, hogy elég rég óta szórakozok a főzővel. Eddig két hét alatt kb fél kiló kávét tulajdonképp kiöntöttem, mert vagy nem volt tetsző, vagy túlságosan megégett (azaz túl forró volt a víz).
Nade tegnap! Fiacskám elkezdett segíteni darálni, neki még nem megy annyira, nem az a svarcenegger típus mint én (ugyanúgy fogy a hajunk ti.), de azért besegített, az ő munkája is benne legyen.
Ezután húztunk egy kávét. Igazából ő húzta, mert ugye a kart kb 15 kilóval kell húzni, a gyerkőc meg 20 kiló, szóval ha csimpaszkodik, akkor különösebb számolás nélkül megvan a megfelelő erő. Azért jó ám egy gyerek, sokmindenre használható.
LGT koncert
Voltunk tegnap este LGT koncerten.
Milyen volt? Jó!
- na itt most elvesztettem az olvasók azon részét, akik nem szeretik az lgt-t.
Hofisan továbbkérdezve, azaz bővebben kifejtve milyen volt? Nem jó!
- na és akkor most vesztettem el az lgt-t szerető olvasókat, és mivel akik nem szeretik, már az előző mondatnál abbahagyták az olvasást, azt hiszem innentől saját magamnak írogatok.
Vaciglu
Volt hogy esett a hó. Mit lehet kezdeni ezzel a jelenséggel, hideg is, nedves is, meg egyébként sincs hozzá kontroller, bár a felbontása meghaladja a full HD minőséget.
Szóval szép fehér volt minden, de nagyon nem volt kedvem szánkózni, mert az nálunk úgy néz ki, hogy gyerkőc lecsúszik, élvezi, sikoltozik, nevetgél, viszont a szánkó nem megy fel a hegyre. A hegy sem jön le, így apa jön le és felhúzza a szánkót. Néha gyerekkel együtt. Ez igencsak fárasztó tud lenni. Belemet kiköpöm fél óra után, de gyerkőc mosolya feledtet. A derékfájást már nem tudja feledtetni, így másnap mindig megbánom a szánkófelhúzó részt.
Ez az okosan gazdálkodás?
Kapott kisfiam karácsonyra egy gazdálkodj okosan nevű társasjátékot.
Amikor megláttam, teljesen megörültem, mert felidéződtek bennem a gyerekkorom nyári napjai, amikor a beton pingpongasztalon játszottuk a többiekkel.
Ez nem volt gáz régen, hogy az asztal betonból volt, mert ugye a nyamvadék kölkök nem tudták úgy lefejelni, hogy letörjön a sarka (tehát másnap is hasznáható volt, valamint a vérfoltok jobban jelezték a pálya határait) meg a leglényegesebb, hogy senki nem tudta ellopni. Persze úgy is mondhatom, hogy mint közös és a nép tulajdona hazavinni, hogy otthon tudja felhasználni a család.
Szóval nagy csaták voltak ezeken az asztalokon, már nem pingpong hanem gazdálkodj okosan. Ütő és háló nélkül nehéz is lett volna játszani, most belegondolva, akkor csak és kizárólag az iskolai szertárban volt ilyen háló, de azt sem lehetett használni, nehogy elhasználódjon. Érted ugye a logikát!?
Evolúció bosszúvágyból
Az úgy kezdődött, hogy voltak űrhajósok, akik igencsak finnyásak és kényelmesek voltak. Tipikusan amcsi dolog ez a kényelmeskedés, mint mikor a 250 kilós bácsi/néni a kis háromkerekű motoros tolókocsijával (mert a saját lába már nem bírja el) beáll a McDrive-ba egy driplabigmek menüért szuperszájz egy liter kólával. Biztos láttál már ilyet a neten, nagyon cuki, főként, amikor egy kis fél kilós pincsi is be van tűrve valamelyik hájredő közé.
Szóval annyira kényelmesek voltak ezek az asztronauták, hogy fenn az űrben nem csak úrhajózni akartak, hanem mindenféle földi jót is oda akartak cipelni, kvázi karib-tengeri üdüléssé akarták átalakítani a kiruccanást. Én mondjuk csak lebegnék vigyorogva egy hétig és utána kezdenék csak gondolkozni azon, hogy egyáltalán vegyek levegőt, meg egyszer valamikor talán vissza is kellene jönni, vagy enni is kéne valamit.
Naszóval ezek az emberkék olyan dolgokat igényeltek mint pl. a fagyi. Meg is csinálták, szárított fagyi, harapni lehet. Bátyámtól kaptam egy NASA látogatás után ilyen asztrofagyit. Ez a szárított fagyi pont olyan, mintha szárított fagyit ennél. Tökéletes a hasonlat, nagyon büszke vagyok magamra.
Aztán olyan dolgokat is akartak, hogy ha pisilni/barnázni kell, akkor ne kelljen már megszakítani a felszállást, vagy az űrsétát, tehát lokálisan el lehessen a dolgot végezni. Mondjuk ezt nem értem, mert az iskolai ünnepségeken (amiket 5-6 órának éreztünk, de ténylegesen) nekünk sem lehetett kirohangálni wc-re, tessék visszatartani, Lenin is öt napig vissza tudta tartani, stb stb.
Karácsony előtt
Elkezdtem telepíteni a gyerek új N156-os laptopját ami nem új, mert az enyém volt régen, csak így is jobb mint az ő mostani Compaq-ja, és csak II-es számú irodában használtam a régimet, de lett új nekem, ami I-es számú irodába került. Anya régi Dellje megy a régi gépem helyére mert neki meg jött új Vaio amit szintén telepíteni kellett a gyerek új gépe mellett meg az én ekként új Dell-em mellett. Meg kicsit a vinyókat és a memoriákat kellett pakolgatni de az is megtörtént. Szép karácsonyi pihenés hehe.
Egyébként minek a gyereknek laptop, amikor még csak 7 éves? Jogos a kérdés. Először is azért, mert már vagy két éve van neki egy Toshibája, egy olyan kicsit muzeális darab, win98-nál újabb cucc nem fut rajta, linux el sem indul, aztán lett egy Compaq amit tulajdonképp a szemétből kellett visszahozni, procicsere, vinyócsere, ilyenek.
Másrészt a jó szülő hogyan éri el, hogy a gyereke hagyja békén, és ne kérdezősködjön amikor a kedvenc szörnyes/fénykados/nyáladzós/kosztümös/stb. filmedet nézed? Hát úgy, hogy leülteted egy olyan filmet nézni, ami annyira leköti, hogy percenként rá kell szólnod, hogy kisfiam csukd be a szád, meg egyébként is néha vegyél levegőt. Már gondolkodtam, hogy egy nagy piros lámpát rakok a tv fölé, ami percenként párszor felvillan, hogy legalább akkor vegyen levegőt…
Tandíj – ami igazából csak gondolatébresztő volt a meséhez
A következő bejegyzés tisztán elméleti és kitalált, semmi kedvem azt elemezgetni, hogy tandíjra szükség van-e vagy sem. Nem is értek ehhez, régen volt az egyetem, gyerkőcök meg sokára mennek, azonban az elv, illetve a szó jelentésének országos ízlelgetése és felhasználása gondolatot ébresztett.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy történet…
N. Rózsa nagykorú elkövető (67) elhatározta, hogy visszaadja azt a sok kis csipkelődést hitestársának Z. Bélának (72), mert már igencsak megelégelte, hogy amikor az elmegy a barátaival csevegni, akkor utána egyszerűen büdös, ha hazamegy, valamint az arcát, és a testének többi részét is megérinti, mondhatni bántó szándékkal, és nem a kedves simogatás iskolájának tanait gyakorolva. Az elkövető nyugalma ilyenkor nem volt teljes.
Titánok harca
Van az úgy néha, hogy olyan emberrel kell beszélned, aki nem abban a szakmában dolgozik pont mint te. Az ilyen beszélgetés tud üdítő lenni, de lehet olyan, ami tulajdonképpen fizikai fájdalmat okoz az agyadban, meg lehet az a fajta, ami után visszagondolva még a témát sem tudod felidézni.
A fizikai fájdalom okozója nálam többnyire egy adott cég, vagy szerv értelmileg kitüntetett, remekül felkészített és legalább százöt éves tapasztalattal rendelkező ügyintézője. Ezen ügyintézők tulajdonképpen boxzsákok, hogy az ügyfelek rajtuk töltsék ki a dühüket, illetve róluk pattanjanak le, és nehogy az osztályvezető, fő fő osztály fővezető főosztályvezető vezetőfő elvtárshoz/úrhoz/stb-hez jusson el az a kis minden lében kanál ügyfélgombóc.
Kemény meló lehet, de szerintem van is ilyen fajta ember. Persze lehet, hogy külön tanfolyam van rá:
Metamorfózis
A következő történet teljes egészében kitaláció, a valósággal semmi kapcsolata nincs, a szereplők, a helyszín és a történet is csupán fikció 
A fiacskámnak este megnéztem az órarendjét, ami az ellenőrző füzetébe van ragasztva. Egy ollóval kivágott kis táblázat. Pont olyan mint egy órarend. Ez nem maradhat így, egy hájtek családban ilyen csúnyaság nem történhet, szóval fotosopp elő, apa tervez, gyerek izgul és tanácsot ad. Anya is izgul, mert addig gyerkőc nem fürdik. Van ez így. A kicsi (lányka) már az ágyában van, jaja a rácsosban, de a férfiaknak fontos dolguk van még.
Megcsináltam szépen órarendet háttérképpel, blokkokkal, eléggé szép lett és tetszetős, gyerkőc mutogat, elismer, javasol, majd kinyomtattam foto papírra és beleraktam a tolltartóba. Abba, ami négy rekeszes és mindig tűhegyesnek kell lenniük a kis színes ceruzáinak megnemmondom miért. Lehet, hogy a suliban vudubabásat is játszanak?
Lehet-e gyerekkel az alvás akár pihentető is?
Úgy gondolom, bár erről még nem készítettem felmérést, és az angol tudósok sem hoztak még nyilvánosságra e tárgyban semmiféle kutatási eredményt, szóval akként vélekedek, hogy általában mindenki szokott aludni. Este, reggel bármikor, de úgy általában naponta.
Ennek ugyebár több formája van. Van aki elvágódik és már a dőlés közben úgy 45-30 foknál tartva bealszik és úgy érkezik ágyikójára, meg van akinek pár perces vagy órás pl. olvasás kell ahhoz, hogy a nyála elkezdjen a szája sarkából kifolyni jelezve, hogy a REM szakaszból már áttért a mélybe és az agyhullámai olyan delta hullámokat mintáznak, hogy az EEG elsírja magát a gyönyörűségtől és nyugdíjba megy azzal, hogy itt a szakma és a tudomány vége, ezt a tökéletességet már nem lehet tovább fokozni, a csúcson kell abbahagyni. Vagy olyanról is tudok, hogy a tv előtt alukálsz el és reggel veszed csak észre, hogy a távirányító gombjainak mintája az arcodra rajzolódott valahogy, és valami miatt egész nap valami elektromos zümmögést hallasz hátul, az agyad rejtett ládikáiból kiszűrődve. Vagy felkelsz az éjszaka közepén, és lekapcsolod a készüléket amin a hangyák csatája, vagy a monoszkóp (van aki erre már nem emlékszik?), vagy valami “ja ja ich komm’ schon”, meg “ruf mich an” jellegű műsor megy, és utána mész csicsikálni hajnali 3-4kor hogy milyen jó fej voltál, mégse a tévé előtt alukálsz.
A rántotta és a kvantumelmélet
Megesett a minap, hogy lehetőségem volt azon cselekedet elvégzésére, amely felemelő és megtisztelő volt pici pocim számára.
Reggeliztem. Ez nagy szó nálam, mert általában éhgyomorra nem tudok enni…
Olyan helyen történt az aktus, ahol erre lehetőség van, sőt direkt ilyen jellegű cselekményekre van kialakítva elszeparálva a világ zajától, kíváncsi tekintetek zuhataga elől, teljesen nyugodtan tudod megvalósítani ezirányú elképzelésedet.