A túlóra szépségei

Tudjátok néha létezik olyan, hogy az ember afféle dolgot csinál, amit úgy igazából szeret, de nagyon inkább mégsem, mert időt vesz el a olyan fontos és lélekemelő dolgoktól, mint a láblógatás, bagózás, döglés a tv előtt. Ez a fránya cucc ami esküdt ellensége ezeknek, a munka.

Bizonyára többen is voltatok már úgy, hogy egy adott melót nem tudtatok befejezni, mert közbe jött egy másik, vagy el kellett menni vendégségbe finomakat enni, trécselni, vagy egyszerűen a láblógatás intézményének égisze alatt ezen tevékenység tökélyre fejlesztésének folyamatát gyakoroltátok.

Velem is hasonló dolog történt ma, és egy adásvételi szerződést itthon kellett volna összehegesztenem. Szóval védőszemüveg felvesz, trafó bekapcsol, szerződő felek egymásra rak és megkezdődik a hegesztőpálcával az összecsinálásuk (csak így angolosan a dúing ige google translation-os fordításával).

Szépen halad a meló úgy a fény sebességének csekély hányadával (oké, baromira csekély hányadával) és elérkeztem egy fontos állomáshoz. A felek összecsinálásának a szerződésben van egy nevezzük most katalizátora, vagy iszonyatos képzavarral élve forrasztóónja, ami a tulajdoni lap. Ez egy lap, ami tulajdoni. Gondolom most már mindenki érti. Örülök. Mehetünk tovább? Menjünk.

A mai korszerű és hájtek világban annyira jó és kényelmes dolgok történnek a magamfajta lusta ember további elkényeztetésére, hogy a tulajdoni lapot már az interneten is le lehet kérni, ha a megfelelő cuccaid megvannak hozzá. Most hagyjuk, hogy mik, nekem megvannak. Szóval kitalálták a lustabarát kedves emberek ezt a lustálkodós módszert, amit ma használni is akartam.

Feltételezem, hogy annak érdekében (mert más okot egyszerűen képtelen vagyok elképzelni), hogy a lusták nehogy tovább lustuljanak lustaország lustaotthonaiban teljesen melankolikus töppedtségbe süllyedve, néha fel kell rázni ezeket az elvetemülteket. És a „hivatal” ezt meg is teszi.

Hogyan? Roppant egyszerű. A földhivatalnál ugyanis a szerverek munkaidő után elérhetetlenek. Ez a hibaüzenet jelenik meg.

Most hagyok egy kis hatásszünetet, önszorgalomból mindenki 2-5 percet pihenjen meg és ízlelgesse a történés finomságát.

Szóval ha nincsenek dolgozók bent, akkor a szerverek se üzemeljenek, nehogymár valaki munkaidő utána akarjon dolgozni. Vagy a betöréses lopás hekkerkedéssel oldalfeltöréssel meg egyebek elleni prevenció? Ez lenne az igazi ultimate és így áttörhetetlen (basszus tényleg) tűzfal? Kicsit túlzás lenne ez nem? Mintha Ubuntu országban kigyulladna egy asztalterítő és atomot nekik nehogy átterjedjen a tűz? Ez nem jó indok, ezeket munkaidő alatt is lehet, amikor a dolgozók ott dolgoznak és tesznek vesznek meg amit éppen csinálnak.

(Hehe biztos észlelted, hogy Ubuntu ország nem létezik, ez egy linux disztribúció, de olyan kis afrikai országos neve van, megtetszett a példa kedvéért csak)

Persze az is lehet, hogy itt a gépek olyan szerepet töltenek be, mint a kiskutyák egyes háztartásokban, miszerint már már (vagy már rég) családtagok, teljes jogú homo sapiens sapiensek. Eszerint amikor a munkaidő lejárt, akkor szolidaritásból, vagy egyszerű szeretetből úgy gondolják, hogy ha a dolgozókat nem lehet zavarni vagy dolgoztatni munkaidő után (hiszen már a kifejezésben is benne van a lényeg, hogy munkaidő után), akkor szegény számítógépek se szenvedjenek az ilyen elvetemült estedolgozniakarók miatt. Ókérem ezt teljesen megértem. Én is mindig lekapcsolom még a biztosítékokat is a lakásban amikor elmegyek otthonról, sőt ha tehetném az egész kerületet áramtalanítanám, nehogy szegény gépek nélkülem dolgozzanak, vagy bármilyen igényt elégítsenek ki.

Persze az is lehet, hogy rosszul gondolom, és egy ember-gép szimbiózisban valósul meg az ügyfelek kiszolgálása.

Eszerint amikor beérkezik a kérés mondjuk tőlem, hogy ezt meg ezt az információt keresem, akkor a gép nem csinál semmit, hanem kilök magából egy lyukkártyát, amit egy dolgozó (nevezzük most Böbe néninek) megnéz és elvisz egy másikhoz, hogy értelmezze. Ott berakják egy számítógépbe ami értelmezi és a kapott adatokat szintén lyukkártyán kinyomja magából. Ezt a második, az első alapján, annak értelmezését követően kinyomtatott lyukkártyát Böbe néni visszaviszi a saját termináljához ahol már várja a fincsi fúdexpresszes fitnessz ebéd vegetáriánus sonkapacal sütőtökmákostokány pomfrival, és berakja a kártyát a saját gépébe. Ez a gép már köpi is az adatokat, hiszen eddig erre várt, és szerencsétlen nem érti, hogy mia fene tartott ilyen sokáig, hiszen ő ezt a másodperc tört része alatt feldolgozta volna százszor szívesen, lelkesen, de az ember oly lassú, hogy a gépnek saját magával le kell nyomni 4 passziánszot, 2 feketeözvegyet és egy world of warcraftot onlájn végig a haver számítógépekkel. Szóval ez a gép már úgy várja a lyukkártyát mint a gyöngyhalász a tenger felszínére visszaérést, és amikor megkapja szinte szétég mindene az örömtől (mondhatni kiveri a biztosítékát- bocsi a szexuális tartalmú humorkezdeményért) és adja az adatokat. Mint láthatod, ez a verzió egyszerűen nem tud meglenni ember nélkül, munkaidő után le kell kapcsolni a gépet, ugyanis egy kérés után nemhogy 10-60 percet, de egy egész éjszakát kellene várakoznia, ami valljuk be kegyetlen dolog lenne. A gépek haverok (különösen az ATM), így nem lehet őket sem kínozni. Hogy nézne már ki!

Így inkább azt hiszem én is elfogadom a tényt és a helyzetet, úgyse tudok mit kezdeni vele. Sms ügyfélnek, hogy ez ma nem fog menni, holnap ugyanolyan nap lesz állítólag a sárga korong is feljön az égre, reggel kicsit korábban kelek, kicsit korábban kezdek.

Már alig várom.

Bár talán jobban örültem volna, ha ma meg tudtam volna csinálni a melómat és nyugodtan húzhatnék áthorkolni úgy férfiasan az éjszakát mindenki legnagyobb örömére, azonban akkor megkíméltelek volna ezen szösszenet elolvasásától. Na ezt viszont nem hagyhatom. Köszönöm drága hivatal!

K