Hangszóróépítés egy hétvége alatt I. rész

Hangszóróépítés egy hétvége alatt

Háháhá, na ez az ami nem megy, kivéve ha mindened megvan hozzá (szerszámok, alapanyag, szakértelem)…

I. rész

Azon lélekemelő ámde annál fárasztóbb történetnek az elmesélése, hogy hogyan épített egy apuka a fiacskájával hangfalakat.

Előrebocsátom, hogy a szakmám ezen tevékenységtől teljesen eltérő, jellemzően fenntartok, fellebbezek, szerkesztek, ellenjegyzek.

Kezdetek.

Már nem tudom mikor, de az utóbbi fél éven belül a 7 éves fiam megkérdezte, hogy ugyani mi az a bakelit lemez, mert valahol hallotta. Elmondtam. Ekkor megkérdezte, hogy mi a különbség a cd és a bakelit között. Namármost nálunk az a szokás, hogy ha a gyerek valamit kérdez, akkor is a képességeimhez képest teljes választ adok, mégha elsőre úgy tűnhet, hogy a választ sem érti szegényke. Ilyenkor belekerülünk egy kérdés-válaszolás spirálba, de utólag jó móka, még ha közben fárasztó is.

Szóval elhadováltam a hanghullámok által “rajzolt” szinusz görbét, és ez alapján az analóg és a digitális jel közötti különbséget. Meg is értette, hogy a sok kis “székből” álló digitális szinusz görbe nem annyira természetes a fül számára, mint a teljesen analóg hang…

Na innentől természetesen rákattant a bakelitre, ami azt jelenti, hogy bakelitet KELL hallgatni. Nagyanyjánál van is egy egybeépített (bakelit-rádió-magnó) réges-régi “torony”, és amikor ott vagyunk, azonnal bekapcsolja és azt hallgatja.

Na gondoltam hazaviszem irodából a lemezjátszómat, és erősítőmet, hangfalakat meg majd szerzek (valahogy a régiek elkeveredtek iroda költözés során még réges régen egy messzi-messzi galaxisban). Biztos ami biztos megkérdeztem gyerkőcöt, hogy vegyünk-e hangfalat, vagy építsünk. A válasz már bizonyára egyértelmű a nyájas olvasó előtt…

Előkészület.

Szépen elgondoltam, hogy valami iszonyatosan frankó, szuper cuccot rakunk össze, ezért elkezdtem böngészni a netet. Számtalan jobbnál jobb magyar és angol nyelvű oldal foglalkozik ezzel kész tervekkel mindennel. Persze ez nem jó, saját kell! Pedig a pico lino tetszett nagyon, de mégsem saját tervezés!

Az első napok azzal mentek el, hogy utána néztem mindennek és elolvastam amit találtam. Addig azt sem tudtam, hogy létezik hangváltó (és ebből következően jött a kérdés, hogy az meg mi a fene), utána meg, hogy mi az, hogy 6 vagy 12 decibellel vált oktávonként. Mi van??? Milyen oktáv meg decibel? Aztán ez is megfejtődött, de ki kellett derülnie, hogy igazán audiofil, profi hangfalat nem fogunk tudni építeni mindenféle mérőeszköz nélkül. Ja és persze az anyagi keret is behatárolt.

Maradtak a különböző szoftverek és az azok alapján számolt értékek.

Legelőször a hangszórókat választottuk ki. Illetve nem, hiszen először a gomb, és utána a kabát, nemde?! Mindenek előtt egy vidéki tárgyalás során teljesen véletlenül betértem egy boltba, ahol voltak különböző vezetékek. Sokat olvastam arról is, hogy nem érdemes vékony vezetéket venni, mert még a vezeték is számít! Nálam biztos nem, az én botfülemnek tök mindegy, de ha már ott voltam, vettem egy jónak tűnő, vastag vezetéket (amit ha nem tudom hogy hangszórókábel, lehet, hogy akár 220-as vezetéknek is megvenném, vagy hegymászáshoz biztosító kötélnek).

Igazából ez volt a bizonyos “litöl sztep for a men bát dzsájent líp for dö prodzsekt….”

A hangszórónál a választás hosszú idő után (tényleg hosszú, legalább 3-4 nap tökölődés, ezer oldal és hangszóró megtekintése ízlelgetése márhogy vizuálisan) a 1320-as középre és a 104-es magasra esett (SAL és Monacor) tekintettel arra, hogy arra, amire kell, tökéletes választásnak tűnt azt is figyelembe véve, hogy megfizethető a cucc, és pontos, részletes technikai leírásuk van. Az erősítő 8 Ohmos, tehát a hangszórók is ilyenek. Olvastam és elhittem (nincs okom kételkedni benne), hogy a 4 Ohmos hangszórók is jók lennének és akár hangosabbak is lennének, de az erősítő ha 8 Ohmos, ezt hosszú távon nem szereti, valamint itt nem a hangerő a lényeg.

A földi halandó azt gondolná, hogy az ember bemegy a sarki nonstop hangszóróboltba és vesz három méter hangszórót a polcon rámutatva. Hát ki kell ábrándítani mindenkit, ez nem így működik. Nagyon nem.

Vannak az online boltok, de azokat nagyon nem szeretem, én ilyen régimódi fószer vagyok, szeretem látni az eladót és szeretem látni, hogy egy üzletben vásárolok, meghogy egyáltalán van üzlet. Megtaláltam a hangszorobolt.hu címet, ahol úgy láttam mindkét hangszórót be tudom szerezni. Kocsiba pattan, odamegy, és szomorúan konstatál, hogy meg kell rendelni, kb egy hét. Nem baj, legyen, addig elszüttyögök a hangváltó és a doboz tervezésével (el nem tudom mondani hány terv készült mindenféle újabb és újabb adatokkal). Na nem volt annyira pontos a szállítás, de végül összejött, és megvettem a cuccokat.

Ja igen, szivacsot is vettem gyorsan, illetve olyan anyagot, ami az otthoni vattához hasonlít, de nagy tekercsben kapható. Állítólag a dobozon belüli hangcsillapításhoz kell. Placebo effekt, ok, elhiszem, kell. Kértem is egy tekercset. Hopp, kettő lett, maradhat?

Aztán beugrott a kezembe két műanyag kis micsoda, ami ahhoz kell, hogy az áram be tudjon menni a dobozba a hangszórókhoz és ne kelljen szerencsétlennek a doboz falán átdiffundálni. Ennek a nevét egyáltalán nem tudom, de mostantól nevezzük az egyszerűség kedvéért túrós tésztának.

Gumi lábak táncika ellen

Mivel sok kis apró cucc volt a polcokon (offline vásárlás hátrányai), beszereztem még a dobozok aljára való gumi pöttyöket, hogy a zene közben a doboz ne kezdjen el letáncolni a tévé tetejére rakott csipketerítőről. Van több fajta tű meg kacsaláb, de nekem ez tetszett. Hogy miért? Na ennek van a legtutibb, és legkevésbé megdönthető indoka: mert csak.

gittegylet belépő

Aztán állítólag fontos, hogy hermetikusan zárjon a doboz, kellett még egy adag olyan anyag, ami olyasmi mint a gitt. Lehet, hogy ha elkezdem rágni a Pál utcai fiúk gittegyletének tagjának érezném magam. Kíváncsi leszek milyen lesz, amikor összetrutyizom majd vele a dobozt, a hangszórókat, és persze magamat, meg a fiamat.

Időközben nekiláttam/tunk a hangváltó megtervezésének. Egy egyszerűnek tűnő 12 decibeles váltó készítésébe kezdtünk, ami 2650 Hz-n vált (elvileg). Azért ilyen hülye szám, mert 2500 és 2700 között akartam a váltást, és ezen a frekin adtak ki a programok olyan értékeket az alkatrészekre, amit be lehet szerezni, és nem kell pl külön tekercset csinálni. Rengetetg kis script található a neten, én a http://w3.hdsnet.hu/whiteful/ oldalon lévő leírásokba ágyazottak közül választottam.

Amikor megvoltak az értékek, akkor jött az igény az alkatrészek birtoklására. A 4 db tekercset a hangfaldoktor.uw.hu oldalon található e-mailon rendeltem meg, és személyesen vettem át egy tényleg kedves eladótól, aki maga készíti. Meglehetősen olcsóbb volt, mint ha boltban vettem volna Monacor márkájú tekercset. Úgy tudom ugyanis, hogy ha értékre (induktivitás, ellenállás) ugyanolyan a két tekercs, akkor tök mindegy, hogy ki gyártja, ami számomra logikusnak tűnik. Vettem 4 db 0,68 mH-s, 0,4 Ohmos légmagos tekercset, majd egy csomó kondenzátort a Lomex-nél.

Na ez is jó cég, úgy néz ki, hogy egyszerűen minden, de minden kapható náluk ami elektronika. Nem jobb amikor csak egyféle dolog van a boltban? Itt meg egy fajtából 5-10 féle, egy hozzám hasonló (azaz az elektronikához egyáltalán nem értő) embernek ez maga a kínszenvedés. Kicsit olyan, mintha egy vagon kukorica esetén minden szemnek külön neve lenne és tulajdonsága. Ez a Józsika szem, ez a Pistike szem kicsit sárgásabb és nagyobb, ő meg itt Béla, aki még zenélni is tud, de csak B dúrban. Nekem MIND egyforma, kipattogtatom és hamm.

Na mindegy kibogarásztam egy kétfajta nagy feszültséget bíró WIMA kondit, aminek állítólag alacsony az ekvivalens soros ellenállása (pár héttel korábban ha valaki ilyet mond, azt hiszem, hogy káromkodik, vagy kötekedik). Sok helyen olvastam, hogy ne elektrolit, hanem fólia kondit kell venni, mert nem szárad ki, meg egyébként is nyú wörld. Hát jó, én úgysem értek ehhez, elhiszem. Megint a placebo. Persze kondiból nem létezik olyan ami pont nekem kell (már teljesítményre) ezért mint kiderült párhuzamos kötéssel össze lehet adatni a farádjaikat Igen, kiderült, mert nem emlékszem fizika óráról, hogy volt-e szó arról, hogy kondiknál párhuzamos, ellenállásnál soros kötéssel adódnak össze az értékek. Vagy csak épp pisilni voltam, amikor ezt tanultuk. (Ja és nincs is csipketerítő, azt csak írtam korábban, lcd-re viszonylag nehéz rárakni)

Egyébként számomra egyszerűbb a párhuzamos összeadós, mint a soros kötésű harmadolós vagy milyen számítás… Nekem éppen 5,3 mikrofarád kellett, amit össze lehetett hozni szépen. Illetve gondolom, hogy össze lehetett hozni, hiszen nincs mivel lemérnem, így marad a placebo effektus, egyszerűen elhiszem. Bizonyára felfigyeltél kedves olvasó, hogy egyre gyakoribbá válik az “elhiszem” rész. Ez így van, ugyanis ki lehet számolni egy csomó dolgot és meg lehet csinálni, de hogy tényleg azt az értéket kapod amit akartál, azt csak elhinni tudom, mert nem tudom ellenőrizni.

Az, hogy mi mennyibe kerül nem írom le, de kezdem érteni, hogy a drága hangszórók miért drágák. És már azt is tudom, hogy nem téglákat, meg betont raknak bele, hogy nehéz legyen. Csak kondikra 4-5 ezret hagytam a boltban. Persze ha valaki ért ehhez, akkor van esélyem arra, hogy magában hülyének néz, de már megtörtént a dolog, placebo, zen, nekem pont így jó. Most az, hogy fölösleges ilyen értékű (pénzben) kondikat vennem és akár egy atomerőműbe is be lehetne építeni már nem számít.

Ott tartunk, hogy kb két és fél héttel a “projekt” elkezdése után megvan a tudásanyag (igen ilyen pofátlanul nagyképűen) és az alkatrészek. Na jó, legyen az, hogy halvány elképzelés a működés elvéről és a szükséges holmik egy egy paraméteréről.

Elektronika összeszerelése.

Még a Lomex-nél vettem olyan nyákot, ami össze vissza van fúrva, ez valami gyakorló nyák vagy miafene, ugyanis arra már nem volt erőm, hogy az egyébként megtervezett (Yenka nevű ingyenes programmal – erre is elment egy napom míg megértettem és használni tudtam alapfokon a programot) nyákot ténylegesen otthon mindenféle vegyszerrel kimarjam. Bár idegesít a dolog, lehet, hogy egyszer megcsinálom, és a hangváltó nyákját kicserélem… Egyébként baromi jópofa a Yenka, leesett az állam, hogy ilyenek is vannak, meg úgy egyébként is rácsodálkoztam, hogy szinte mindenre ami a hangfal építéshez kell, van valamilyen kis program.

Naszóval volt ez a gyakorló nyák és szépen rádugdostam a kondikat meg a tekercseket az egyébként előre megtervezett helyekre, és amikor látszódott, hogy mi hova kerül pontosan, akkor berajzolgattam a vezetékezést alkoholos filccel. Hurrá, de szép, de jó, életem első nyákja lakberendezve alkatrészekkel a feng shui teljes figyelmen kívül hagyásával.

Mivel nem maratott a nyák, az alkatrészek között valami kapcsolat is kell, mégsem kérhetem az elektronokat, hogy ugrándozzanak át a térben a megfelelő eszközökhöz, így a hangszóróhoz vásárolt vezeték egy kis részét használtam fel erre.

Gyerkőccel elkezdődött a forrasztás. Ő nagyon élvezte, én kevésbé, és elgondolkodtam, hogy na akkor legközelebb maratni fogok. Nem a minőség miatt, hanem a kinézet miatt. Reménykedtem, hogy legalább valami steampunk szerű cuccot kapunk, de a nyák hátlapja totál sufnituning kinézetű annak ellenére, hogy odafigyeltünk a forrasztás szépségére.

Forrasztás után

 Nem is merek róla képet közölni Na mindegy ez lett, kipróbáltuk és átmegy rajta az áram, gyerkőc nem égette szét sem az ebédlőasztalt sem a kezemet, szóval tömény siker.

Természetesen nem tudom, hogy ott vált-e, ahol kellene, de elhiszem. Igen, ez is egy placebo effektus, még lesz pár ilyen, tessék hozzászokni.

A kipróbálás eléggé ijesztő volt, hiszen csak azt néztük, hogy megy-e a jel mindenhol, és hangfal, doboz nélkül eléggé siralmasan szól (na jó a magas az szépen, de a mélyközépnek kell a doboz, punktum), mintha egy kiherélt egérnek még a nyakára is rálépnének és úgy kellene több oktávot skáláznia. Ez volt az a pont, ahol a Fordferlén jutott az eszembe, a sajtreszelőről és a recskázásról alkotott elmélete.

Tehát az örömködés megvolt, gyerkőc büszkén mutogatta mindenkinek, hogy hallják ugye, hogy a magas és a mély külön szól. Legalább akkora volt a lelkesedés, mintha egy mamutot vadászott volna le és büszkén mutatná, hogy na, itt van, nem nagy cucc, kisujjból kirázva, kvázi kapuscsemege.

Miután elkészült az “elektronika”, még mindig a dobozolás előtt gondoltam veszek baromi pöpec csavarokat. Persze feketét, mert mégiscsak, meg egyébként is. Ez a terv hasonlított a hangszóró beszerzéshez.

Vannak fekete csavarok, amiket én facsavarnak hívok függetlenül attól, hogy gipszkartonba kell vagy nem. Nálam két halmaz van, a facsavar és az anyás csavar. A halmazok nem metszik egymást. Irány a google. Ó de fasza van fekete csavar mindenféle, bárhol vehetek. Hurrá. Ja nem, nem hurrá, mert a fekete csavar az a gipszkarton csavar és annak a feje NEM megy bele a magas hangszóró kialakított mélyedésébe. Egy mm mínusz kellene.

A net szerint van kimondottan hangszóró csavar. Na nézzük. Találtam is egy boltot, megnéztem, odamentem. Jé, a megadott címen nincs bolt. WTF?! Itt már anyáztam de mivel az angolkisasszonyoknál nevelkedtem, csak belül, csendben fojtottam el érzéseimet. Vissza irodába, gép, újranéz. Basszus, a cím jó, de kapucsengő van és emeletre kell menni. MIVAN? Nem igaz, hogy csak ilyen boltok vannak neten elérhetően, ami baromira nem bolt, rendeld meg és majd beszerezzük. Bizonyára emlékszel kedves olvasó (és egyébként kösz, ha idáig elolvastad egyáltalán), hogy nem bírom az online boltokat, én meg akarom nézni, fogni, szagolni, rágni, stb.

Újabb keresgélés és Székesfehérváron találtam két boltot, ami tetszett. Sokat járok arra, szóval épp kapóra jött. Az egyik a Fabory, ahol közölték, hogy nekik ugyan nincs fekete csavarjuk, a másik pedig a Csavar-Akku Kft. (http://csavar-akku.hu/ ) Ez egy helyes kis bolt, és szimpatikus volt, hogy a neten az ott dolgozók fényképe is megtalálható.

Szerintem én voltam a nap legbénább vásárlója (vagy a hónapé), mert úgy kerestem csavart, hogy a fej mérete van meghatározva, a többi paraméter nem lényeges. Nem semmi feladatot adtam és még válogattam is.

Kiderült, hogy facsavarból ilyen nincs (persze rendelhetek egyedi méretet ha veszek pl 50ezer darabot) csak anyás csavarból. Na itt volt, hogy nem érdekel, akkor legyen anyás csavar, úgy is be tudom rakni, nem baj. Viszont akkor legyen már olyan, amit imbusz kulccsal kell megtépni, mert azok a fajta csavarok tetszenek is.

A csavarkák

Kisebb keresgélés után és újrakeresgélést követően megtaláltuk a helyes méretet és kemény 10 – 10 darabot kértem a csavarokból. Szegény eladó, aki Marsó Roland a saját oldaluk szerint, baromira segítőkész volt, össze-vissza keresgélt, tényleg mint egy IGAZI kereskedő. Imádom az ilyet! Én már elküldtem volna magamat messzire az ő helyében, de én nem abban a szakmában dolgozom. Ha a feszültségét esetleg máson vezette le aznap, attól ez úton is elnézést kérek

Csavarok és a hangszóró

Otthon bepróbáltam, nagyon tetszett, szerintem jól néz ki.

Na akkor jöhet a doboz megépítése. Ez sem volt egy egyszerű feladat. Az internetes programok ugyanazon hangszóró adatokra több literes eltérést is adtak, az egyik 24 litert, a másik 15-öt. Baromi jó, most akkor melyik a helyes. A kérdést a lakás döntötte el.

Mivel viszonylag jó hangfalat akartam de nem olyat ami lenyomja a szobát, a kettő közé lőttem be a méretet mégpedig úgy, hogy nagyjából lemodelleztem, hogy mekkora az a legnagyobb doboz méret, ami jól tud adott helyen kinézni. Erre elment kb 2 nap. A napok persze nem 24 órásak etekintetben, hanem munka után mondjuk egy óra szöszmötölés.

Miután megvolt a liter és a körülbelüli nagyság, megint gondoltam egy nagyot. Úgy döntöttem, hogy ha a fene fenét eszik is, akkor is vagány arányokkal határozom meg az elő-oldal-hátlapokat.

Ez az arány az 1,618033.

Igen, igen, kitaláltad, tényleg ügyes vagy, ez az Aranymetszés.

Az előlap magassága és szélessége, valamint az oldallap is ezen arányszám alapján került meghatározásra. A hangszórók elhelyezkedése is ez alapján lett kiszámolva. A mély az egész előlap alapján, a magas pedig a mély és a fennmaradó rész közötti méretek alapján. Egyszerűen mindenhol 1,618 Azért ezt sem volt egyszerű kiszámolgatni, hogy lehetőleg ne tört számokat kapjak és pár milliméteren belül tudjak kerekíteni.

Okén tetszetős nagyon, de honnan vegyek és milyen anyagot. Az interneten található anyagok közül az MDF-et javasolták a legtöbb helyen. Ez tetszik is, mert szépen kezelhető a cucc, és nem “foszlik” mint a sima bútorlap. Mindenképpen natúrt akartam, mert azt később bármivel be lehet vonni és nem kell az éleket ragasztani ami nekem nem tetszik. Gondoltam a méretek alapján levágatok pár lapot, összedobom és készen vagyunk! Hát nem. És itt már a nagyon sokadik napnál tartunk…

folyt köv hamarosan