Hangszóróépítés egy hétvége alatt II. rész

II. rész

Hangszóróépítés (vagy hangfalépítés)

Na akkor itt jön a folytatás, ha még bírod! Mehet? Nem? Már késő, akkor is jön, hiába tiltakozol. Nagyjából annyi az esély erre, mintha a tengerpartra kiállnál, és mondanád a dagálynak, hogy ne, ne jöjjön. Az meg jön. Az írásom is jön.
A dobozhoz anyagot kerestem éppen ugyebár azzal az elképzeléssel, hogy leadom a méretet, elszívok egy cigit és már viszem is haza a cuccot. Na ja. A XIII. kerületben lakom, ezért a környéken próbáltam keresni ilyen “vágós” szabós helyet. Találtam is egy nagyobbacskának tűnő lapszabászatot a Tüzér utcában. Berobogtam, megkérdeztem natúr MDF van-e. Ok, volt köszönés is előtte, de ne legyünk már ennyire kukacoskodók! Válaszként jött egy enyhe mosoly és a szavak: Nincs, azt meg kell rendelni. Fasza.

Na és akkor mikorra lehet és mikorra tudják lenyírni az én kis pár négyzetméternyi anyagomat, pl holnapra? Aszondja eladó, hogy kb egy hét, de az egész táblát meg kell vennem. MIVAN? Most miről beszélünk? Hol vagyok? Tessék? Minek?! Bizony, bizony, meg kell venni az egész táblát kb 15 ezerért, mert ha levágnak nekem pár m2-t, akkor nem tudnak mit kezdeni a maradékkal. Bocsi ez öltönyház? Benzinkút? Sakkszakkör? Nem, lapszabászat. Akkor most komolyan, miről beszélünk? De, de, de, ez így van. Ok, akkor visszlát, köszöntem.

Puffogás, dörrögés, angolkisasszonyok, aztán rátaláltam a www.lapszabaszat.hu oldalra. Itt vannak közel, a III. kerületben, a Szentendrei úton. Na akkor ezt is nézzük meg. Odamegy, beparkol, félve előhúz cetlit a méretekkel és lassan megigézem a srácot a varázsszavakkal, hogy natúr MDF méretre kevés négyzetméter. Itt jött a mellbevágás, mert azt mondta, hogy oké semmi gond, sőt persze! Pár nap és mehetek a cuccokért, 2.500,- Ft. Akkor jól értem, hogy csak 2.500,- Ft és nem kell a tábla többi részét is kifizetni? Hol a csapda kéremszépen, tessék előre szólni és izgulós vagyok, nem bírom a meglepetéseket. Nem. Ennyi lesz. Amit kértem béna milliméteres méreteket, szépen levágják, kifizetem és húzhatok elfele.

Azért van egy kedves bája a dolognak, ha a kereskedő úgy működik mint egy kereskedő, nem? Előre kell fizetni? Nem. Ok. Tényleg kezdtem magamat fogyasztónak, vásárlónak érezni és nem egy törpe genyagombócnak, aki csak azért van, hogy a kereskedők életét megkeserítse. Oké, néha nálam is van olyan, hogy elképzelem, hogy az ügyfél jön, becsúsztatja a pénzt az ajtó alatt, becsönget és elfut. De én csak elképzelem. Sokszor tapasztalom azonban, hogy a kereskedőnek, vagy az alkalmazottjának az minden vágya, hogy vigyek valamint és fizessek és húzzak haza levest enni, és lehetőleg mindezt legfeljebb 30 mp alatt. Bár lehet, hogy félre vagyok nevelve, és ez a normális dolog, tehát csak nem tudom a helyemet a fogyasztói társadalom ezen plebsz rétegekre tartogatott bugyrában…

Naszóval pár nap múlva visszamentem és szépen készen voltak a lapok totál pontosan méretre vágva. Bár el kell ismernem, hogy szép nagy, komolynak látszó géppel dolgoznak, és nem lombfűrésszel esnek neki a lapoknak.

Ez is megvan, azonban össze kellene szerelni. Kézenfekvő a megoldás, hogy összecsavarozom. Aztán gondolkodtam, nem jó az, nem szép, és ha már ennyit szenvedtem vele, akkor szép legyen. Mi legyen akkor? Horgolás? Masni? Mágia? Júzdöforszlúk? Tipli! Szépen tiplikkel és faragasztóval rakom össze.

Mivel a hangszórókat anyás csavarral akartam (a fenét akartam, csak így jött össze ugyebár) összerakni és a dobozt még be kell fedni valamivel, nem lehetett az egész dobozt összeragasztani, a hátlapot mindenképpen csavarokkal rögzítem. Azért, hogy ha a borítása (befedése?) a natur MDF-nek megvan, akkor be tudjam rakni a hangszórókat, hangváltót, szivacsot.

Na akkor rakjuk össze a dobozt. Korábbi faipari tapasztalatomból kiindulva (kisszekrény tervezése, összerakása) tudom, hogy egyszerűen nem tudok szépen, pont megfelelő helyre lyukakat fúrni a fatipliknek. Nem vagyok agysebész, a kezem nem mozdulatlan mint a terminátornak, meg különben is forog a föld, meg fúj a szél, meg egyéb kifogások. Megint google, hiszen biztos van valami megoldás erre is, valamin nem nagyipari, hanem hobbi cucc.

Most úgy belegondoltam a dolgokba, és tényleg csodálkozom, hogy idáig elolvastad…

Található egy csomó frankó cucc, azonban 20k fölötti áron, ami nem éri meg nekem akkor sem, ha a jövőben építek bármit fából, új hangfalat, konyhabútort, vitorlás hajót, úrsiklót, stb.

Eléggé nehéz ilyet találni, ha a nevét sem tudja az ember, aztán végül kiderült, hogy a terminus technicus a “facsapoló”. Eléggé béna név, de ezzel most ne foglalkozzunk, biztos valami Kazinczy beütéses emberke találta ki. Azért elképzeltem magamban, hogy milyen brainstorming alapján jutottak el ehhez a névhez. Érdekes képeket és hosszadalmas, cigarettafüsttel takart üléseket vizionáltam szavazással, páverpojnttal pogácsával sörrel virslivel. De lehet, hogy megkérdezték a raktáros Bála bácsit, hogy ugyan mi a franc ez a valami.

Valahogy véletlenül, már a youtube.com segítségével rábukkantam egy nagyon egyszerű, de zseniális kis szerszámra, amivel még ÉN is tudok pontosan tiplizni (nem el, hanem fát).

Ez a szerkentyű: Wolfcraft Meisterdübel (http://www.youtube.com/watch?v=_zK6smcmOtw)

Na ez kell nekem azonnal most! Van akinek az Iphone5 az instant get, nekem a facsapoló. Utánakeres és persze minden webáruházban van 1 hetes szállítással. Már megint a webáruházak Nem igaz, hogy nem lehet realtime kapni semmit, miért nem veszik figyelembe piciny igénykémet, hogy nekem AZONNAL kell, most akarok menni fúrni-faragni.

Hoppá, de hol?! Hol fúrjak-faragjak, ha egyszer lesz egy saját tiplizőm? Bocs, facsapoló. A konyhaasztalon, ahol forrasztottunk mégsem lehet, egyszer gyerekkoromban már a szülői házban átfúrtam a dohányzóasztalt. Szüleim nem vették jófejségnek, vagy a szeretet jelének.

Felhívtam egy kedves barátomat, és lebeszéltem, hogy ha találok kütyüt (facsapolót), akkor mehetek hozzá gyerekestől, szerszámostól jó nagy dzsuvát hagyni neki a garázsában.

Hosszadalmas keresés után elkezdtem a nagyobb áruházak oldalain is keresgélni (baumax, bauhaus, stb.). A praktiker oldalán találtam meg 4ezer körül. Juppi! Kell! Megyei is megvenni. Gyerkőccel kocsibapattan, baráttal megbeszél, hogy megyünk mert van cucc. Praktikerben (Lágymányosi hídnál) megmutattam eladónak a netről lementett képet, megmutatta hol van, megvettem. Vettem még egy Palmatex fa ragasztót is, fizettem, tipliztem. Most viszont el, és nem fa.

Facsapoló

Irány Dunaharaszti. Jaja, nem találtam közelebb olyan barátot, aki elviselt volna és még helyet is biztosított volna. Barátom (most a fikció kedvéért nevezzük egyszerűen Mátyásnak) adott mindent ami kell (fúró, asztal, áram, fűtés, gyereknek gyerekszerszámok, forgószék lábra hegesztett autóülést, stb.) és megkezdődött a furkálás.

Tényleg zseniális a szerszám, ajánlom mindenkinek. Borzasztó egyszerű használni és nagyon gyors vele a munka. Igaz, hogy olyan gyűrűt nem vettem, amit a fúróhegyre kell rárakni, hogy ne fúrjak túl mélyre, így kétszer át is fúrtam a dobozt, amit később ragasztó-tipli-csiszolás trióval teljesen eltüntettem. Úgy látszik minden fúrásnál átfúrok valamit, így legközelebb rögtön azzal kezdem a fúrást, hogy azonnal átfúrok valamint, és akkor le van tudva, nem kell remegni, hogy jaj mikor fúrom véletlenül át az anyagot.

A hátlapot is lékelni kellett valahogyan, viszont erre már volt célszerszám. Ennek sem tudom a nevét (ez legyen most cápakacsa), de a fúróra rakható kerek lap, amire különböző nagyságú (átmérőjű) kis köröket lehet rakni, amiknek fogas az egyik vége.

Kicsit megégett

Ezek a fogak arra vannak kitalálva, hogy felzabálják és szétroncsolják a hozzájuk érő fát, azaz ha forog a fúróba rögzített cápakacsa, akkor szép szabályos kört lehet kivágni a fából. Igazi vadállat, csak szájkosárral szállítható.

Fúrás közben furcsa szagokat éreztünk, olyat, mint amikor az iskolában poénból az órán meggyújtottuk a ceruzát. Jé, füstöl is. Hubassz… Kigyullad az MDF? Fúrás közben a fa megégett (talán látszik a képen), és annak volt olyan szaga, úgyhogy tulajdonképpen a rostokat lezártam egyben, mint az orvosok az erek elektromos égetésekor, és így már nem fog az anyag kivérezni. Telefon tűzoltóknak, katonaságnak és NATO-nak, hogy nem kell jönni, minden under control. Még az elején féltem is, hogy jajj mi lesz, ha megvágom az MDF-et és elvérzik szegény, de most megnyugodtam, ilyen veszély nincs, profi módon elintéztük. Világszabadalom. Vagy csak bénaság, de ezt már a kedves olvasó dönti el.

Említettem már és biztos emlékszel (csak biztos ami biztos frissítem az emlékezetedet, lehet, hogy már fáradsz kicsit, és holnap dolgozatot írunk az imént olvasottakból), hogy a hátlap csavarva lesz. Erre facsavart használok, feketét persze. Ez hangszóró és nem konyhabútor. Hoppá! Igen, biztos mondogatod magadban, hogy vazze a hangszóró az a kis kütyü, amit a hangfalba, hangdobozba raksz, de engedd meg nekem, hogy össze-vissza keverve használjam a kifejezéseket, nekem így tetszik. Tehát a hangszóró, hangfal, hangdoboz, donaldkacsásrágó mind ugyanazt jelentik ebben az írásban.

Csavar feje már a múlté

Naszóval ha csavar, akkor azt vagy betekerem izomból, hogy a csavar feje ne lógjon ki és ne szakítsa ki a 25 dines den-es neccharisnyát (gondolva olyan esetre is mint amit a Howard Stern csinált állítólag), vagy süllyesztem. Inkább a második, mivel az MDF kemény, és nem láttam esélyét annak, hogy sikerül annyira meghúzni a csavart, hogy kivágja a saját helyét anélkül, hogy a saját feje lepattanna magáról. Külsős javaslatra fogtam egy 8-as fúróhegyet és kézzel az előre a csavaroknak 2-3-assal kifúrt lyukaknál párat tekertem kézzel, a fúróhegy pedig gyönyörűen kiszedett egy kb fél centi mélységű üreget. A csavarok így gyönyörűen eltűnnek, nem lógnak ki, gombfocizni is lehetne rajta.

Vannak olyan dolgok, amikor úgy érzi az ember, hogy valami akkora fantasztikus cselekedetet vitt véghez, hogy az egyszerűen fenomenális, ilyet más soha nem tudna utána csinálni, meg egyébként is, ez igen, most kell lefeküdni aludni egy jóízűt, ennél nagyobbat és jobbat nem lehet alkotni a tudomány mai és elkövetkező 50 éves állása szerint sem. Szóval itt van, hogy a gép forog, az alkotó pihen. Ez a rohadt kis csavarsüllyesztés is ilyesmi volt

Összerakás és ragasztás után nem pakoltam rá a dobozokra 22 tonnát, hanem egyszerűen összegurtniztuk, az is szépen tartotta amíg rendesen megszáradt a ragasztó. Hallottam, hogy vannak, akik valamiféle kátrányos cuccal öntik ki belülről a dobozt, vagy kenik be, hogy teljesen szigetelt legyen, én azonban elintéztem ragasztóval, jól körbekentem belülről is az illesztéseknél.

Gurtnizva

Akár tengerre is szállhatnék vele, ha a hangszórók helyei nem lennének kifúrva. Egyébként az összegurtnizott doboz arra is jó, hogy a szerszámokat és kellékeket abban szállíthassad, nem kell külön koffer nekik. Ezt a “tévésoppban” iszonyatos innovációnak reklámozná a fülbevalós német srác a Horst (nem a Tappert, hanem a Fuchs), kettő az egyben, világújdonság csakitt csakmost.

A hangszórók helyének kifurkálása azért nehezebb volt mint a kimérésük és körzővel berajzolásuk. Csak egy rezgőfűrész volt nekünk megadatva, és azzal kellett szépen dolgozni. Hát nem sikerült annyira kerekre a kör (Thálesz nemcsak elsírta volna magát, de valószínűleg azonnal lemészárol a világmindenség harmóniájának és rendjének visszazökkentése érdekében), de viszonylag szép lett, és a hangszórók úgyis eltakarják a pár milliméteres eltéréseket. Rámentünk a dologra egy kis felsőmaróval is, de ha nincs valami vezetősín, vagy vmi forma, akkor felejtős, nem lehet szépen körbemenni vele, szóval nem lettek süllyesztve a hangszórók. A felsőmarós próba-rész most belül van, nem látszik, nem mutatom meg.

Mivel korábban csak bútorlappal szerencsétlenkedtem, nem tudtam, hogy amikor az MDF-et vágjuk, eszement sok fűrészpor keletkezik, ami tényleg por! Most már tudom, hogy kellett volna valami szájvédő maszk. Annyi ilyen finom szemcsés port lélegeztem be közben, hogy nem mertem rágyújtani, mert féltem begyullad a tüdőm, mint amikor a Discovery-n a MythBusters-ben begyújtották a faforgácsot meg a tejport. Ne tegyétek! MDF-et csak védőfelszerelésben!

Furat eltérés

A hangszóróknak kivágott valamibe ami nem kör (csak felhívom a figyelmet és jelzem a magam kigúnyolása és Cyrano de Bergerac ilyen dolgokhoz való hozzáállása hasonlóságaira) beleillesztettük a hangszórókat és kifúrtuk a csavarok helyeit. Szépen bejelöltem, kétszer ellenőriztem, de természetesen a mélyközépnél az egyik nem stimmelt. Most ennek pont három oka lehet, de épp egyik sem jut az eszembe.

Szívás azért amikor azt hiszed, hogy többet nem kell fúrnod, kivégezted a kivégeznivaló dolgokat, aztán rájössz, hogy nem, még nem csettinthetsz elégedetten a nyelveddel, hogy tyűamindenit ilyen tökéletes munkára születni kell, stb stb. Hát nem Újabb furkálás kiigazítandó a három okból bekövetkezhetett eltérést. Még nem jutottak eszembe…

Ahhoz hasonlít az érzés, mint amikor pl. végignyersz egy ügyet első és másodfokon cirka 5-6 év alatt, majd az LB (bocsika, most már Kúria) azt mondja, hogy kezdjétek az egészet előröl.

Szóval nem kellemes érzés szembesülni mindezzel, hiszen természetesen nem a te hibád, a körülmények aljas  összeesküvése miatt következnek be. Ezt sem én csesztem el a furatokkal, hanem izé, várjál, szóval. Ja! Megvan!

A kocsiban volt sokáig, nappal meleg éjszaka hideg, és a fa tágulása nem tudta követni a furatokat és ezért  elmászott a lyuk. Ezen fizikai jelenség felfedezését meg is küldöm ímélben Steven Hawkingnak, sőt akár a fa MDF-esítés utáni életrekelése megjelenésére is gyanakodni lehet. Amikor a kis rostocskák öntudatra ébrednek és tiltakoznak a saját személyi szabadságuk korlátok közé szorítása ellen oly módon, hogy összeszerveződnek (vezetőket választanak és az erőforrások felhasználását megszervezik a külkapcsolatok -ti. hátlap- kialakításával) és jól arrébb mennek. Hú fiúk, ezt jól megmutattuk annak az emberszabásúnak mi?! Na erre mit lép a kiscsávó?! Háháhá! Szóval így működik ez ott a mikrovilágban. Tuti Nobel díj!

folyt. köv.

K.