Cibetmacska

Van egy kedves ügyfelem, aki utazgat. Hol erre, hol arra. Mondjuk mindenfele. És mivel barátom is, ilyenkor hoz magával valami csecsebecsét általában.

Most is volt valahol nagyon messze, ahol sárkányok tanyáznak, meg a csárli is üregekben vészelt át egy komplett háborút levélirtóstól napalmostól.

Aztán elment máshova is, de a csecsebecsét csak később adta át. Amikor mondta, hogy mit hozott, az a fajta vigyor ült ki az arcán, mint amilyen annak a hóhérnak az arcán lehet, aki megkérdezi, hogy nem túl szoros-e a kötél?

Szóval barát közel jön, és elkezdi mondani bizalmasan, hogy mit hozott, de olyan halkan, hogy a mellettünk 3 centire levő oxigénmolekula se hallja meg. Az meg szegény tolakodik az oxigénmolekula-társak között, hogy mi történik, jajj lemarad valamiről ami fontos. Az oxigének között az információ ugyanis nem tud úgy áramlani mint pl az amperos vezetékben. Nem ütköznek, nem adódnak át az elektronok, tehát az oxigénnek fizikailag oda kell mennie a gráundzéróhoz, hogy megtudja, hogy mi történik. És mivel neki tudnia kell, tolakodik, jön, lökdösi a többit, már-már fúziós erővel közeledik, felvidul, hogy premierplán, mindentlát mindenthall, aztán letüdőzöm. Hát így jártál kis oxigénmolekula, nagyon sajnálom, majd legközelebb, talán kijössz belőlem két hidrogénpajtásodra ragadva ha oxigénikertesódat elhagyod.

Ennyi volt a kémia mára, viszont úgy gondoltam szeretnéd tudni, hogy mi vezérli a vizet arra, hogy önnön magában megjelenjen, vagy létrejöjjön. Ez is egy olyan koeiós életigazság. Amikor a kis oxigén elhagyja a tesókáját a hidrogén haverjai miatt, akkor a család felbomlik, és az akár évmilliárdos kötődés helyett egy alkalminak nem mondható, ugyancsak évmilliárdokig tartható haveri kapcsolat jön létre. A lényeglényeg az, hogy ha a tesódat elhagyod egy hidrogénezett haver miatt, akkor lehet, hogy legközelebb éppen én pisillek ki.

Na most akkor megyek és kérek egy beutalót magamnak…

Naszóval folytassuk eredeti témát, mert ügyfél még mindig ott áll a fülem mellett és sátáni vigyorral, csillogó gonosz kis szemekkel közli, hogy hozott nekem kávét…

Ez nem egy kenedi-gyilkosság rejtély, nem nagy cucc, ilyen szokott lenni, én is hallottam már hasonlót, hogy egy ember visz kávét egy másiknak. Hol a tutiság az egészben, ami indokolta a bizalmas hangvételt?

Miközben majdnem elröhögi magát, tulajdonképpen vinnyogva kiköpi, hogy a kávét, amit hozott, egy majom szarta ki. Muhahaha – teszi hozzá. Mi van? Miről beszélsz? Aztán hirtelen kattant egyet az agyam, tudod az a tranzisztor került 1-es állapotba, ami átengedi az “izgalmasnak ígérkezik a téma, mert van egy alap elképzelésem” inputot.

Az a majom véletlenül nem a cibetmacska? Tettem fel fondorlatosan a kérdésemet. Azért fondorlatos, mert önmagában nem az, de így utólag igen, sőt azért is, mert most te is azon agyalsz kedves olvasó, hogy miafene ebben a fondorlatos, talán az hogy cibet aztán meg igazából civet?

Ja igen (mondta), azaz, nem majom, hanem macska, a cibetmacska, azaz! Megborzongtam. Nem azért, mert egy nyamvadt macska kakája érdekelne, semmi ilyen érdeklődésem nincs, meghagyok minden ilyesmit másnak, én konzervatív és hetero.

Az azonban izgalomra ad okot, hogy a világ legdrágább kávéja a kopiluak, ami úgy néz ki, hogy kávébogyót a cibetmacska nyam nyam, aztán átmegy az emésztőrendszerén. A kávébab nem oldódik cibetsavban, azonban állítólag abból magába szív egy kicsit, majd a futószalag végén kijön szépen csomagolva a cibetkaka. A cibetkaka így viszont tele van kávébabbal. Ez idáig guszta nagyon. Mehetünk tovább? Namost a bennszülöttek állítólag rájöttek, hogy ezt össze is lehet szedni és valamit lehet vele kezdeni. Így összeszedik cibetkakát, abból kiszemezgetik a kávébabokat, megtisztítják (elvileg), pörkölik, eladják, a gazdag csávók-csajok meg irdatlan pénzért megisszák. A bakancslista filmben is ezen röhögte szét magát a morgen frímen, hogy a dzseknikolzon a cibetmacska kakáját issza tulképp.

Na azt kell tudni, hogy egy kiló kopiluak (Kopi luwak) az nagyon drága. Sok sok dollárok meg más pénzek. Le sem merem írni mennyire. Na jó leírom: nagyon.

Ott tartottunk, hogy teljesen ámulva néztem ki a fejemből, hogy akkor most mi is történik, nem baj ha röhög a barát, én már csettintgettem gondolatban a nyelvemmel, hogy hümm, meg hogy hümm, és tulajdonképpen csak ennyit mert más értelmes dolog ott nem jutott az eszembe. Aztán odaadta. Forgattam a dobozt össze vissza, mint a dobókockát ha nem értjük, hogy miért van minden oldalán hetes, aztán rámegyünk a haverra egy szívlapáttal.

A forgatás közben mindent megtudtam, csak azt nem, hogy hova van ráírva hogy kopi luwak. Hát sehova. Ájáj ez akkor most miez? Kezdett lebiggyedni pici szám mégpicibb szélecskéje (a csajok ilyenkor hívják fel az anyjukat), aztán rájöttem, hogy ez vietnám és nem indonéz. Rájöttem, merthogy jó nagy betűkkel rá volt írva. Nagy vé és nagy ietnám. Asszem túl feltűnő volt, az volt a baj. Ja és tényleg, az emberem ott járt. Na mindent összeraktam, világossá vált mint az egyszeregy amikor kiszámolom az ujjaimon.

Ez a vietnámi cibet, akit viszont nem úgy hívnak mint az indonéz barátját, de bizony ugyanolyan a bélrendszere, ugyanolyat nyom ki hátulról, csak a fészbukkon nem értik meg egymást a cseten.

Ezek szerint ízre ugyanolyan kell hogy legyen. Szuper.

Mivel az ember alapvetően gyarló kis gombóc, nem bírtam ki, hogy ne járjak utána, hogy milyen kávé is ez amit kaptam. Az van ráírva, hogy weasel coffee, ami rögtön determinálta, hogy valami kávé van benne. Jó tudni, hogy már a kávé, és nem valami cibetkaka kaparó házi hobbikészlet az előre csomagolt alapanyaggal.

Aztán kiderült, hogy ez egy meglehetősen drága kávé. A wiki szerint akár sok száz dodó is lehet kilója.

Most ugy beugrott, hogy ki a franc volt az első, aki kipróbálta ezt? Kit vitt rá a lélek, milyen perverz betegagyú lehetett, aki összeszedte a cibetkakát, hogy jé ebben van kávé és azt főzte le. Merthogy a cibet a fáról eszi le a kávészemeket, nem hozatja minden nap, ami önmagában feltételezi, hogy van kávé az adott helyen. Akár le is lehet szedni, vagy a földről felszedni. Akkor viszont, ha ott van a kávé, akkor mi visz rá valakit, hogy a kakiskávét kezdje el ízlelgetni? Nem az van tehát, hogy hú mindjárt éhen halok de csak ez a penészes sajt van, de azt nem eszem meg mert penészes és anyukám tanította, hogy nem szabad, majd már az éhhalál szélén mégis eszik belőle és kiderül, hogy finom. Nem nem nem! Itt van kávé. Nincs éhhalál, vagy kávéhalál. Van kávé. És ennek ellenére ott követték a benszülöttek nyamvadék kismacskát, hogy mikor tolja már ki magából a kávészemeket. Gondolom néha kézzel rásegítettek, hogy a belső nyomás picit meghaladja a külsőt.

Bár így belegondolva elképzelhető, hogy a benszülötteknek nem volt semmi szerszámuk, csak kávéfőzőjük. A kávé viszont olyan, hogy a babon van egy gyümölcsszerű húsos rész. A cibetkakás verzióban viszont nincs. Tehát a benszülöttek a cibetmacskát kávéhámozónak tarthatták, és az állat által vegyileg meghámozott (vegyhámozás) kávészemeket főzték le maguknak. Nem rossz ötlet. Ha nem lenne állítólag mérgező a dió zöld “gyümölcse”, lehet, hogy kisgyerekekkel etetnék és csak össze kellene szedni a végén a magokat…. Mi a vacsora mami? Szép zöld dió, kisunokám! Megint?

Hazavittem a babszemeket és elkezdtem az első adagot megdarálni. Természetesen nem volt büdös, hanem kávészagú volt, de ezt azért reflexből feltételezi az ember. Olyan ez, mint amikor először fogtam kezet irodában egy négerrel, mivel utána ösztönösen megnéztem a kezemet, fekete lett-e, azaz megfogta-e. Ezek ilyen dolgok.

Nakérem tömény kávészag, olyan arabikás, pedig van benne állítólag 20% robuszta is. Az fini, mert szép habja lesz nekije. Lehúztam egyet, aztán néztem, mert nemhogy gyorsan átfolyt a kávén a víz, hanem tulajdonképpen átesett. Őrlőt szorosabbra állít, ismételt húzás és ááááá, itt a sokdolláros érzés! Ja nem. Annyira nem. A lucaffe, vagy a hausebrandt finomabb. Kicsi szórakozás hőfokkal, nyomással, pici változások, de semmi egetverő élmény. Ezé’ azé’ nem adnék ki 60 dollárt egy csészéért hoppá. Nem rossz, nem rossz, egy átlagos nagyon jó kávé, de semmi több. Nincs a feltűnő csokoládésság, feltűnő krémesség, de szerencsére nincs a feltűnő kakásság sem.

Venni nem fogok ilyet, miattam nem kell a vadon élő cibetek kakáját összegyűjteni. Meg a ketrecben élőket sem, akiket gondolom tömnek mint a libákat, vagy esznek amit akarnak, a kakájukat meg összekeverik mindenféle kávéval kicsit, érlelik, mondhatni pácolják, vagy csak ráfogják egy bármilyen kávéra, hogy ja persze, ez a cibetből jött, még a haverral néztük is amikor kibuggyant és estében kaptuk el, úgy gyűjtöttük a vadon élő kis állatkától, hogy mégcsak nehogy megütődjön az avarba leesvén, így történt tisztelt bíróság, az őszintét mondom…

Viszont elmondhatom, hogy ilyet is ittam már…

K