Audi – most ez komoly?

Ültem egy új Audi q3-ban.

Jajj de jó nekem, tárgyalásra a fenekemet és többi testrészemet egy szép kis autócskában szállítják. Igazából ez a legjobb autó a világon, mert sofőr volt hozzá. Oké, az ügyfél volt a sofőr, de akkor sem nekem kellett vezetni, mivel a vezetéstől már herótom van akár 10 km-en belüli távolságnál is.

Na akkor bepattantam anyósülésre és élveztem a tájat, amit a szépen kidolgozott belső nyújtott. Szép, igen, nem rossz, igényes, ezek a német gyerekek jól kitalálták az egészet. Aztán egyszercsak középen a műszerfalon kinyílt egy kis műanyag ajtócska, és alulról előbukkant, illetve feljött egy kis lapos dobozka, mint a szénbányászok a bányaliften, csak ez nem szállt ki a végállomáson, hanem a tokban maradt. Kérdeztem „emmegmi”. A válasz szerint ez a központi kijelző, vagy navigációs csodaablak LCD formájában megelevenedve. Oppácska.

Namost gondold el, hogy mész az utcán, és találkozol egy csodaszép nővel (azért nő van a példában, mert én fiú vagyok). Ránézel, tökéletes. Szép a lába, kecsesen megy, olyan ruha van rajta, ami kiemeli amit ki kell emelni, és eltakar, amit el kell takarni.
 

Kedves derék, dús keblek, kifejezetten szép arc. Érdeklődő és értelmes tekintet, finoman ívelt száj, és… és! És ebben a pillanatban rád támad az a rusnya förtelmes bibircsók az orra hegyén. Minden mást elfelejtesz, majdhogynem bemutatkozol az átkozott bibircsóknak annyira mellbe vág a helyzet, megszűnik a tér és az idő, az előbb még csodálatos nő felszívódik egy apró, az agyad által vészhelyzet módban kreált kis féreglyukon és csak te maradsz a placcon és a bibircsók. Nem tudod levenni a szemedet róla, muszáj fürkészni gyanakvóan, mert ezek olyanok, hogy hátulról, lesből támadnak, amikor tudják, hogy nem figyelsz.

Minden pillanatban figyelni kell, ez fontos, a saját védelmed érdekében, hogy mikor mozdul rád, vagy mikor milyen neki kedvező támadópozíciót vesz fel sunyin. Ott nézed a bibircsókot mereven, mintha pisztolypárbaj kezdődne a vadnyugaton és csak a toronyórára vársz, hogy elüsse a delet. Talán még pislogni sem mersz, félted az életedet. Közben kezded megismerni a bibircsókot, annyit nézted, látod már a három szőrszálat is ami kikandikál, mintegy kardozni hív, de a legutóbbi tüsszentés piciny molekulái is ott csücsülnek rajta, és észreveszed a barázdákat, a színek átmenetét és felfogod az egész képtelenséget, hogy egy rohadt kis bőrkitüremkedést bámulsz bambán, de gyanakodva.

A való világban persze kb 1 mp telik el, és más legfeljebb azt láthatná rajtad, hogy belülről fintorogsz és az addigi nyáladzásod azonnal megszűnt, de neked hosszú, tanulságos és megrázó élmény volt, az agyadba égett a kép, és innentől nincs mese, képtelenség az addigi csodás nőt felfedezni, ő már kizárólag a színfalak mögött bújó bábosa lehet csak a bibircsóknak, aki átvette a központi szerepet, a bibircsók már a stáblistán főszereplőként van felüntetve.

Nos teljesen tökéletesen ugyanez az érzés fogott el az Audi q3-ban. Az a zongoralakkozású, fekete, gagyi-műanyag kinézetű, középen terpeszkedő és a környezetétől teljesen elütő valami. Ott ülsz és nézed a belsőt, hogy mi a francot keres itt egy ilyen borzalom, mintha valaki csak úgy odaejtette volna véletlenül, de odaragadt, és a lusta tervezők meg már nem akarták áttervezni.

-Te Hans, kiesett a gyerekem tízórais doboza, de nem kell ám, megtarthatod. -Oké Jürgen, úgyis kellett ide középre valami bizgentyű, ez pont jó lesz amíg ki nem találunk valamit.

És még hivalkodik is a zongoralakk kütyü, hogy helloka, itt vagyok, nem tudsz nem észrevenni, a vizuális harmóniát ugye jól és ügyesen szétcsesztem?!

Igen, jól csináltad, gondolja az utas, és egész úton nem tudja levenni a szemét erről az izéről, mert mint tudjuk ezek lesből támadnak, amikor tudják, hogy nem figyelsz…