Volt egyszer egy ország… /mese/

Volt egyszer egy ország, ahol a magyarok laktak. Magyarországként ismerték a környező népek. Kicsi is volt, politikai, gazdasági és katonai súlya pedig annyira csekély volt, hogy súlyként nem is illendő megjelölni annak ellenére, hogy mindig törekedtek a nép, vagy más által megválasztott, kijelölt vezetők a saját nagyságukat és rátermettségüket az ország gazdasági és politikai súlyának jelentős, néha már nevetséges felértékelésével bizonygatni.

Eközben természetesen könnyen lehet (khm) „politizálni” és az országot vezetni, mert a magyarok arra figyelnek, hogy mennyire jó az (állítólagos) megítélésük, és az, hogy „jól megmutassák”. Mint amikor valamilyen magasztos cél miatt szépen lassan mindenét elveszik az embereknek, és amikor már semmijük nincs, megkérdeznénk, hogy de hát már enni sincs, már semmi nincs, már a jószág is elment, azt felelnék: lehet, de jól megmutattuk! (Itt most egy elégedettet csettinthetünk a nyelvünkkel)

Na ebben az országban egyszer csak történt egy logikusan elképzelhetetlen változás. Valamilyen rendszerhiba, vagy a választók figyelmetlensége miatt, és azért mert a hatalmon lévők annyira el voltak foglalva a saját és barátaik zsebe tömésével és annak leplezéseként az ország nagyságának bizonygatásával, hogy nem vették észre, hogy egy olyan pártot választottak meg az emberek, amelyik tényleg az ország érdekét akarta képviselni. Ne legyünk kicsinyesek, létezhetnek ilyen emberek is.

Na ez a párt, miután megnyerte a választásokat, a korábbi vezetőket és ingyenélőket keményen elszámoltatta, az összeharácsolt és egyéb csalárd módon szerzett vagyonukat pedig az állam javára elkobozta. Ezen túlmenően, a teljes lakosság legnagyobb döbbenetére nem csaltak, nem hazudtak és nem loptak.

Elkezdték szisztematikusan, mindenféle tudományos alapon, nem rokoni kapcsolatokat felhasználva és az alkalmatlanok „aláíró kézként” végrehajtói szerepben történő elhelyezésével, hanem hozzáértők (olyanok, akik ezt tanulták, szóval ilyen emberek) közreműködésével elkezdték rendbe rakni az országot.

Mivel nem loptak, hanem az ország javáért dolgoztak, az ország elkezdett gazdagodni. Ezen nagy gazdagodásban azonban ez az új párt elkövette azt az alapvető hibát, hogy az oktatást is világszínvonalúvá, sőt vezetővé akarta fejleszteni. Elhatározta, hogy a magyarok lesznek a legokosabbak a világon. Mindenki megkapta értelmi képességeinek megfelelő tempóban és mennyiségben a kötelező oktatást, amely során az alapvető, az országot és a világot behálózó folyamatokkal tisztába kerültek az emberek már két generáció után.

Már az első 4 év után rájöttek a magyarok, hogy ez jó, és mivel tanultak (a felnőttek is, akik így bepótolták a korábban elmulasztott fejlesztést), rájöttek, hogy a korábbi pártok által hangoztatott veszedelmek, támadások nem léteznek, hanem csupán jól megfigyelhető és tapasztalható világméretű folyamatok történnek. Természetesen ezen pártot mindig újra és újraválasztották az emberek, mert tetszett nekik a jólét és az, hogy értik és megfelelő intelligens reakciókat tudnak adni a világ történéseire. A korábbi érzés, sulykolás, befolyásolás alapon történő gondolkodásmódot felváltotta a tisztán értelem alapú gondolkodás. A magyarok okosak lettek. Nagyon.

Rájöttek arra is a magyarok, hogy nem kell egymást átverni, mert egyrészt már nem lehet, másrészt nem éri meg, ugyanis okos és értelmes eljárással többet és kényelmesebben lehet keresni mint korábban, jobban, és kényelmesebben lehet élni, nyugodtabban lehet aludni. A magyarok nemcsak okosak és tisztességesek lettek. Látván, hogy jó dolog, az értelmet terjeszteni akarták más országokban is, azonban minden országban valami érthetetlen ok miatt falakba ütköztek, a tanulásra és ország szintű okosságra valahogy nem volt más országokban igény.

A magyarok nagyon jól éltek, és a környező országok irigykedtek is arra, hogy mennyire jó az oktatás, és mennyire okosok a magyarok. Nem lehetett átverni semmiféle külgazdasági kapcsolatban a magyar eladókat, vállalkozókat, termelőket, és mindig a magyarok kerültek ki diadalmas győzelemmel minden tárgyalássorozatból.

A magyarok okossága rövid idő után világhírű lett, ami miatt azonban  egyre kevesebb ország akart a magyarokkal tárgyalni, hiszen ennyi okos emberrel szemben semmilyen apró, vagy elbújtatott trükköt nem lehetett alkalmazni.

Nagyon nehéz volt (de inkább nem sikerült) a többi országnak elfogadtatni a magyarokkal azokat az alaptalan és csak a politikusok pénzügyi vagy politikai érdekeit szolgáló megoldásokat, amiket saját országaikban világmegváltó, zseniális, korszakalkotó és más hangzatos kifejezéssel adtak el választópolgáraiknak, és felettébb bosszantotta ezen országokat, hogy a magyarok erre még fel is hívták a figyelmet, ami a saját választóikhoz eljutott. A saját választók viszont tudván, hogy a magyarok mennyire okosak, inkább a magyaroknak kezdtek hinni, mint a saját politikusaiknak.

A legnagyobb problémát az jelentette, amikor a nemzetközi szervezeteket, és a nemzetközi politikai és katonai kapcsolatokat is a magyarok kezdték uralni okosságuk miatt, ugyanis ez azzal járt, hogy egyik politikai hatalom, párt, vagy képviselő sem tudta már a többi országot megtéveszteni saját érdekei miatt, és a saját otthoni választópolgárait sem tudta már befolyásolni szintén a saját érdekeinek megfelelően, mert a magyarok ezt mindig észlelték és szót emeltek.

Egyszer a világ országainak vezetői összeültek a magyarok meghívása nélkül, és áttekintették a helyzetet. Megállapították, hogy se a saját polgárok vagy más országok átverése, se kicsinyes haszonlesés, se a másik országok vagy saját polgárok kizsigerelése (természetesen hangzatos lózungokba burkolva, de minden résztvevő értette a lényeget) nem működik a magyarok miatt, mert ők mindenre rájönnek mert olyan okosak. Persze közben minden felszólaló a tiszta erkölcsi értékeket hangoztatta, a régi módszer itt még működött. Leváltani azonban nem lehet se a magyarságot, se az általuk betöltött nemzetközi szervezetek, szerveződések vezetőit, mivel nincs olyan indok ami az okos magyarok előtt ne kerülne azonnal és földbedöngölően cáfolásra, ezért a világ országai vezetői egyöntetűen egy megoldást tudtak csak elfogadni.

A következő héten indult a nemzetközi folyamat, és nagyjából két óra alatt az egész országot lebombázták, minden technológiai vívmányt bevetve a túlélőket és máshol élő magyarokat az ezt követő 3 órában felkutatták és megsemmisítették.

Ezután a támadó országok lakossága jelentős része felháborodott, de a politikusok nemsokára sulykolással, hazugságok ismétlésével és összevissza félrevezetésekkel megmagyarázták és elhitették, hogy a magyarok gonoszak voltak, és le akarták igázni az összes országot.

A világ pedig folytatta mindennapjait.